Markovics Botond sci-fi hírlevele #29 | 2025. július
Sziasztok!
Ez itt Markovics Botond science fiction író hírlevele.
Ha a hírlevélen túl is követnétek az online posztjaimat, akkor ez itt a Facebook írói oldalam, itt meg hektikusan az instagramon is előfordultok. Ha esetleg nem olvastál még tőlem, vagy csak nem mindent, itt egy gyorstalpaló segédlet “melyik regényedet olvassam” címmel.
És köszönöm, ha megosztod, terjeszted a hírlevél hírét sci-fi szerető ismerősök körében.
#Regénystátusz - nyár
Az új regény a célegyenesbe fordult!
A kézirat leadva és elfogadva, ezt követően ősz-tél folyamán szerkesztés és a szöveg véglegesítése, majd pedig maga a regény 2026 júniusi könyvhétre, vagy szeptember végi Könyvfesztiválra érkezik. (Szóval, a célegyenes azért még kicsit hosszabb.)
Úgyhogy lassan most már tudok róla mesélni is bővebben. Legyen is egy újabb, egyelőre még mindig csak apró részletmorzsa: azt már említettem, hogy a Xeno és a Felfalt kozmosz után megint lesznek fejezet előtti részek, mert nagyon szeretem ezt a fajta világárnyaló megoldást olvasni és írni is. Ez itt rögtön a 2. fejezet elején található, és az egyik főszereplő, Julia Pollard rövid “szakmai” életrajzát mutatja be pár mondatban.
JULIA POLLARD: űrfelfedező, vállalati menedzser (96 éves - ebből 49 év hibernációban -, biológiai kora 47 év)
Az egyik legtöbb csillagrendszert megjárt űrfelfedező. Az első Naprendszeren túli útja a Barnard-csillaghoz (5,98 fényév) vezetett, húsz évesen. Saját bevallása szerint nehéz gyerekkora elől menekült a csillagokba.
Többek közt a Sirius-A csillagnál a karneuszt felfedező Gideon csillaghajó legénységének tagja Fredrik Vandenberg kapitány vezetése alatt, majd a Beta Hydri-expedícióban (24,3 fényév) Vandenberg elsőtisztje. A harmadik 40 Eridani A-expedíció (16,26 fényév) kapitánya, továbbá járt az Epsilon Indi és a 70 Ophiuchi A csillagoknál is. A Beta Hydri- és az Eridani-expedícióról írt könyvei komoly kereskedelmi és kritikai sikert arattak.
Miután lemondott űrfelderítői státuszáról, a VenPro cégcsoport üzleti tanácsadója, majd vállalati menedzsere, a Földön két évig a VenPro űrlogisztikai divízióját vezette. Jelenleg a Sirius-A csillagnál a karneusz húskitermelés igazgatója.
(Wayne Haag festménye)
#Beszélgessünk az A.I.-ról 2. - Lesz-e még munkánk 5-10 év múlva?
Ez a podcast a technológiával kapcsolatos konteók, félelmek hátterét és valószínűségeit boncolgatja, érintve azt, miként csapódik le a téma a popkultúrában.
Ebben az adásban Kánai András jövőkutatót, kommunikációs szakembert és sci-fi írót (és egyben régi barátomat:)) szólaltatták meg: mi táplálja a modern technológiákkal kapcsolatos félelmeket, rátörnek-e a fehérgalléros munkavállalók az adatközpontokra egyfajta modern kori ludditaként? És mire jó az A.I. jelenlegi formája, és az, ami felé a fejlesztések haladnak.
Egyébként az A.I. kapcsán íróként egy regényíráshoz kapcsolódó komoly dilemmám éppen az, hogy a science fiction következetesen az M.I., mesterséges intelligencia rövidítést használta hosszú évtizedeken keresztül, és erre most úgy tűnik, a köznyelvben viszont az angol A.I. fog elterjedni.
Kérdés, hogy ajövőben melyiket használjam? Irodalmi, nyelvi szempontból az MI lenne a logikusabb, de közben a köznyelvi elterjedés miatt ez lehet, hogy régiesnek, öregesnek hathat.
#Nincs sötét erdő? Pár gondolat a Fermi-paradoxonról
Cixin Liu híres A háromtest-probléma sci-fi regényében egy érdekes, nyomasztó teóriát fogalmazott meg a Fermi-paradoxonra adott válaszként.
Fermi-paradoxon: Ha az univerzum tele lenne intelligens élettel, hol vannak az idegen civilizációk, miért nem észleltük még egynek sem a nyomait?
Cixin Liu fikciós válasza A háromtest-problémában:
Az univerzum olyan, mint egy sötét, sűrű erdő, amelyben minden civilizáció egy fegyverrel felfegyverkezett vadász, aki nesztelenül figyel, és próbál észrevétlen maradni – mert minden más zaj, fény vagy életjel potenciális veszélyt jelent a többi, lapuló, vadászó civilizáció irányából.
A könyvek népszerűsége miatt az elmélet elég nagy visszhangot kapott, sőt, talán túl nagyot is ahhoz képest, hogy számtalan, jóval logikusabb, hihetőbb magyarázat létezik.
Biztos vagyok benne, hogy Liu csak a regénye saját belső logikája alapján alkotta meg ezt a gondolatot, és a regény keretei között szuperül működik. Ami teljesen normális, mert mi, sci-fi írók a történeteinkhez építjük fel a saját belső kereteinket, ez az, ami fontos, hogy a regényben működjön.
A valóságban azonban sok alapkérdést vet fel. Elsődlegesen azt szokták felróni neki, hogy túlságosan az emberi félelmeken és paranoián alapul. Egyáltalán miért feltételezzük, hogy bármely idegen faj pont úgy gondolkodik, mint mi? Egy technológiailag fejlett civilizáció nagy eséllyel lehet jóval etikusabb, kooperatívabb vagy transzcendens szemléletű, és nem biztos, hogy minden civilizáció erőforrás-vezérelten vagy territoriálisan gondolkodik, pláne egy ekkora univerzumban. Ráadásul egy másik fejlett fajt észrevenni, megfigyelni, azonosítani és elpusztítani csak hatalmas időeltolódással lehet – elképzelhető, hogy mire „lősz”, már rég kihaltak.
Itt egy részletes és informatív youtube videó, ami elsődlegesen a játékelméletből vezeti le, miért nem logikus a Sötét erdő. (Mint sokszor, ez is angolul van, de az automatikus fordítás elérhető.)
A Felfalt kozmosz című regényemben egyébként el is hangzik az egyik szereplő szájából, hogy “a tachionok számára a galaxis nem sötét erdő.” Ezt egy apró kikacsintásnak szántam, hogy ahány sci-fi és író, sőt, ahány regény, annyiféle koncepció, magyarázat létezik, amely az adott könyv belső logikájának része. A Felfalt kozmosz is foglalkozik a Fermi-paradoxonnal, még ha ki nem mondott módon is. A regény egyik fontos eleme a fénysebesség felett mozgó tachionokon alapuló kommunikáció és kutatás, ami nyilván fikció, viszont felveti a kérdést, hogy ha létezhet hatékonyabb/gyorsabb technológia az általunk használt rádióhullámoknál, akkor egy fejlettebb civilizáció értelemszerűen ezt fogja használni, és eszébe sem jut elavultabb kommunikációs jeleket adni vagy ilyeneket keresni.
De akkor már tovább megyek: a Xeno című regényemben van is egy fiktív fejtegetés a témában:
STEVEN RAMCHANDANI: A FERMI-PARADOXON BUKÁSA, AVAGY 50 ÉV A XENÓK KÖZÖTT (22nd Century Science magazin, 2108. július)
Ha az élet szerte az univerzumban elterjedt, gyakori jelenség, akkor miért nem találtunk eddig egyetlen bizonyítékot sem földön kívüli civilizációk létezésére? Körülbelül ez volt az egykori Fermi-paradoxon lényege dióhéjban.
A paradoxon talapzata már a 21. század első felében inogni kezdett, a teleszkóptechnológiák fejlődésével egyre több exobolygót és megmagyarázhatatlan jelenségeket fedeztünk fel. A csillagászok többsége ennek ellenére továbbra is ragaszkodott a régi dogmákhoz, mivel konkrét bizonyítékok hiányában felelőtlenség lett volna kijelenteni, hogy létezhetnek rajtunk kívül más, értelmes civilizációk. Még George Arad – a SETI (Földönkívüli értelem keresése) Alapítvány elnöke 2048-tól a migrátorok érkezéséig – is azt nyilatkozta, hogy valószínűleg mi vagyunk jelenleg az egyetlen értelmes faj az univerzumban.
Valójában egy intergalaktikus szénakazalban keresgéltünk, amelyet ráadásul csak távolról tudtunk vizsgálni, és ehhez képest nagyon hamar kimondtuk az ítéletet, hogy itt bizony nincsen egyetlen tű sem. Frank Tipler fizikus már a 20. században amellett érvelt, hogy az idegen eredetű Neumann-gépezetek hiánya a Naprendszerünkben lényegében önmagában bizonyítja, hogy egyedül vagyunk, ugyanis ezen önsokszorosító gépek révén egy fejlett civilizáció félmillió év alatt az egész galaxisunkat feltérképezhetné, márpedig ha léteznek más civilizációk, minden bizonnyal akadt köztük olyan, amely már elérte ezt a fejlettségi szintet.
Tipler és később sokan mások azt feltételezték, hogy az ilyen gépezeteket (pl. Neumann- vagy Bracewell-szondákat) egyrészt észre kellett volna vennünk, továbbá azoknak már kapcsolatba kellett volna lépniük velünk. Úgy gondolták, képesek lennénk észlelni őket, és abból indultak ki, hogy a helyükben mi kapcsolatot teremtettünk volna.
Valójában a Fermi-paradoxon mellett szóló összes érv egytől egyig azt feltételezte, hogy bármely értelmes civilizáció az emberiség által értelmezhető logikával, antropomorf módon gondolkodik.
#Menő sci-fi ötletek 10. - Bolygó- és űrmérnökség
A science fiction számomra egy egészen egyedi “jelenség” az irodalmon belül, ugyanis az irodalmi megfontolásokon túl tele van elképesztő ötletekkel, elméletekkel, futurológiával, tudománnyal, amit így együtt szerintem nem is igazán tud senki igazán értékelni az olvasókon túl.
Korábbi témaként szerepeltek már a Beszélő kutyák, a Teleportáció, a Kupolavárosok, időfelügyelő szervezetek, az intelligens növények, másfajta fizika, hatalmas, rejtélyes objektumok (BDO-k), a Jövőbelátók, Amikor az egész emberiség elalszik, és most jöjjön a:
Bolygó- és űrmérnökség
Ó, igen, ez a kedvenc témáim egyike, és itt sorakoznak azok a sci-fi regények, amelyek nem akarnak kicsiben, sem földhözragadt módon gondolkodni. Annyi minden jut eszembe a téma kapcsán, hogy inkább csak szemezgetni fogok néhány kedvenc ötlet közül (és lesz némi óhatatlan átfedés is a Nagy, rejtélyes objektumok epizóddal).
A bolygómérnökség, űrmérnökség elsődleges feladata, hogy újfajta életteret hozzon létre az emberiség számára, lakhatóvá tegye a világűrt vagy más bolygókat, holdakat. És képzeletben rengeteg mindent terraformáltunk már, kezdve rögtön a Marssal. Amelynek leggrandiózusabb lakhatóvá tételét Kim Stanley Robinson Mars-trilógiájában olvashatnánk magyarul - ha nem csak az első kötete jelent volna meg nálunk. Robinson trilógiája nemcsak a mérnöki és biológiai kihívásokat mutatja be, hanem a terraformálás etikai, politikai és ökológiai kérdéseit is körüljárja, például, hogy mennyire van egyáltalán jogunk a magunk képére formálni egy másik bolygót?
Az űrmérnökség egyik legismertebb példája a Dyson-gömb koncepciója – egy teljes csillagot körbeölelő energia-gyűjtő struktúra. A fogalmat Freeman Dyson amerikai fizikus vetette fel elméleti fizikai gondolatkísérletként, aztán a science fictionben önálló életre kelt. Talán az egyik leggrandiózusabb irodalmi példa Stephen Baxter Xeelee Sequence sorozatában található (magyarul nem jelent meg), ahol a "Ring" (Gyűrű) nevű struktúra egy teljes galaxis közepén húzódik, méretével gyakorlatilag felfoghatatlan. Itt már nem is bolygómérnökségről, hanem kozmoszmérnökségről beszélünk. Ezek a szerkezetek nem csak energiaforrásként szolgálnak, hanem gyakran otthonai, netán fegyverei is a poszthumán vagy idegen intelligenciáknak.
Larry Niven klasszikus műve, a Gyűrűvilág (még a 90-es években jelent meg a Valhalla Páholy kiadó jóvoltából, és antikváriumokban fellelhető) egy titokzatos, mesterséges gyűrűalakú világot mutat be, amely körbeölel egy egész csillagot, több millió földnyi élhető területet biztosítva saját ökoszisztémával, időjárással, mesterséges nap-éjszaka ciklusokkal.
Alastair Reynolds Jelenések tere univerzumában vagy a Napok háza című távoli jövőben játszódó sci-fi regényében számtalan elképesztő léptékű konstrukció szerepel: A Napok házában pl. a csillaggátak, amelyek instabil csillagokat zárnak burokba, hogy megvédjék a csillag körül élő civilizációt. A Jelenések tere hatalmas fényhajói több kilométer hosszú, önálló világok, amelyek csillagok közötti évtizedes utazásokra vannak tervezve, végtelen folyosóinak mélyén pedig gyakran különös dolgok történnek. (És akkor néhány bolygó méretű objektumról, számítógépről nem is beszéltem.)
Peter F. Hamilton epikus hosszúságú művei, mint a Nemzetközösség-univerzum (ez olvasható magyarul a Delta Visison kiadó jóvoltából) és a Night's Dawn trilógia telis-tele vannak gigászi léptékű mérnöki vállalkozásokkal. A Nemzetközösség univerzum Pandóra csillaga című regényében pl. az emberiség egy több száz bolygót összekötő féreglyuk-hálózatot épített ki, ami teljesen új perspektívát ad a kolonizációs narratíváknak. A cselekmény pedig egy távoli csillag körül kezd el bonyolódni, ami egyszerre csak eltűnik az éjszakai égboltról, ugyanis valakik egy gigantikus erőtérrel szigetelték el a csillagot.
Iain M. Banks Kultúra sorozatának talán legismertebb mérnöki csodái az orbitálok: mesterséges korongszerű világok, amelyek egy csillag körül keringenek. Ezek kisebbek, mint egy Dyson-gömb vagy Niven gyűrűje, de lakhatóbbak, élhetőbbek, és tökéletesen kiszolgálják a Kultúra társadalmi utópiáját. Banks orbitáljai ráadásul nem csupán élőhelyek, hanem szociális térkísérletek is. Itt már az űrmérnökség politikai-filozófiai dimenziót nyer: az ember vagy MI általi világformálás egyben játék és valamiféle kifejezésmód is.
Ezen túl a Kultúra-regényekben ott vannak maguk az önálló értelemmel bíró óriási rendszerközi hajók, amelyek ide-oda száguldoznak a csillagok között, egymással vitatkoznak, szórakoznak, nagyszabású terveket szőnek, és közben mint önálló városok, szintén mérnöki csúcsteljesítmények. Sőt, még tovább menve, egyes nagyon fejlett civilizációk pedig képesek arra, hogy digitális poklokat építsenek a fajuk kárhozatra ítélt egyedei számára - lásd a Közelkép című regényben.
Charles Stross: Accelerando című regényében (Ad Astra kiadó jelentette meg a 2010-es évek első felében) a poszthumán és posztszingularitás humán civilizációk Dyson-felhőket építenek, sőt egész naprendszereket alakítanak át.
Adrian Tchaikovsky: Az idő gyermekei című könyvében (Fumax kiadó, 2017) egy terraformált bolygóra juttatott vírus mesterséges evolúciót idéz elő. Az emberiség helyett pókok válnak domináns fajjá – a terraformálás szándékos, de az eredmény radikálisan idegen. Ez egy trilógia első kötete, a két folytatás még tovább mélyítik a témát.
És még sokáig lehetne sorolni.
***
Ráadásul a saját regényeim közül is alig van olyan, amiben ne lenne egy-két bolygómérnök jellegű ötlet, gondolat. Például A poszthumán döntésben a Tau Ceti csillag egy bolygóját terraformáltam és dolgoztam ki részletes alapossággal. Az Isten gépei központi témája a technológiai szingularitás és a gyorsuló fejlődés, úgyhogy itt vannak kontinens átrendezések, mesterséges szigetek, majd a regény második felében még ennél is vadabb dolgok. Az Eldobható testekben a Jupiter és a Szaturnusz nagyobb, felolvasztott jégholdjait terraformáltattam, olvasztottam fel az emberiséggel, és úszó városok ezreivel töltöttem meg az óceánjaikat, emellett több száz aszteroida mélyén épültek ki hatalmas belső városközösségek. A Felfalt kozmoszban pedig naperőművek (Dyson-sapkákat) építenek a Nap köré, majd aztán egy egész planetáris erőtérrel is megpróbálnak védekezni a Szupraverzum nevű, más fizikájú univerzum ellen.
#Tudtad-e hogy…?
A Mátrix - Újratöltve autós üldözéses jelenetéhez a filmesek egy 2,3 kilométer hosszú, háromsávos autópálya-kört építettek teljesen a semmiből egy használaton kívüli haditengerészeti bázison Kaliforniában? Az építkezés 2,5 millió dollárba került, ez volt az első olyan autópálya, amit filmstúdió valaha megépített. A forgatás befejezése után az egészet gondosan lebontották és újrahasznosították.
#Ajánlók
Volt nemrég egy hét, amikor úgy alakult, hogy négyszer is sikerült moziba mennem. Nem emlékszem, hogy valaha lett volna ilyen intenzív sorozatom, viszont egészen visszahozta a mozis hangulatomat ez a hét, a megtekintett filmek között pedig tényleg mindenféle akadt. Nagyon jó: A csúf mostohatestvér. Jó: 28 évvel később. Szórakoztató: F1 - the Movie. Elmegy: Superman.
Bővebben ebben a facebook posztban írtam a filmekről.
Megnéztem még a Netflixen a Brick/Téglafal című friss német sci-fit, amiben egy intelligens fal szigetel el egy lakóházat a külvilágtól, és a lakók próbálnak kijutni. Hát sajnos közepesen semmilyen az egész.
Elkezdődött a Star Trek: Strange New Worlds harmadik évadja, és sokszor írtam már, hogy számomra az utóbbi évek legszórakoztatóbb sci-fi sorozata. Ha kell, drámai, de néha könnyed és laza, máskor kőkemény és akciódús, vagy éppen mélyen elgondolkodtató és érzelmes. A legfontosabb azonban, hogy mind emellé egy elképesztően zseniális casting társul, egy csodálatos Trek-legénység, ami az egész sorozat lelke egyben.
A 2. évad egy dupla epizód első felével és egy kemény függővéggel ért véget. Tegnap újra is néztem felkészülésként, és már le is toltam az új nyitóepizódot, és ez a két rész így együtt önmagában az egyik legjobb Trek-mozis élmény is volt egyben. Szóval, ez egy elég jó évadkezdés.
#A megunhatatlan Dűne
Nemrég újranéztem az új Dűne 2. részt (végül is, még csak 3-4-szer láttam, és idén eddig egyszer sem), itt volt az ideje az újrázásnak. Még mindig imádom, és tele van brutálisan erős jelenetekkel.
Íme két érdekes youtube videó, az egyik arról szól, hogy a Dűne politikai-gazdasági struktúrájához vezető Butleri dzsihád, ami után az Impérium megtiltotta bármiféle gondolkodó gép használatát, miért nem figyelmeztetés lenni az AI ellen. (Az automatikus magyar felirat egészen jó, kivéve, hogy a CHOAM-KHAFT fordításához azért még nem elég okos.)
A másik pedig a Dűne politikájáról, társadalmi rendszeréről és annak felépítéséről szól:
#Csak saját felelősségre:
Van, amikor az AI-generált tartalom kreativitással párosul, és egészen szórakoztató alternatív valóság jön létre.
Ilyen az alábbi Youtube csatorna több videója, amelyben híres popkult sorozatok, filmek szereplőit teszi egészen más környezetbe zenei videóként, így lesznek a Trónok harca és a Star Wars hősei a 70-es, 80-as évek diszkókorszakának menő alakjai, Harry Potterék westernszereplők, az Avatar, Indiana Jones, az Avengers és Gyűrűk ura szereplői pedig gandzsát füstölő, rasztafárik.
A teljes csatorna:
https://www.youtube.com/channel/UCa4lcfIHwCV_Pyu8trzYARg
#Sci-fi könyvesbolt Malmőben
Nemrég Koppenhágában voltunk “nyaralni”, és átugrottunk a közeli Malmőbe, részben, hogy körbenézzünk az ottani, híres science fiction és fantasy könyvesboltban. Íme pár kép az instagramomról, pl. hogyan lehet tényleg szép élfestést csinálni - lásd A háromtest-probléma egy angol díszkiadása, vagy hogy néz ki a Dűne bőrkötésben.
#Ez is érdekelhet a korábbi hírlevelekből
2025 júniusi hírlevél - Beszélgessünk az AI-ról 1. | Andor kritika | Több scifit olvasnék | Menő sci-fi ötletek: Amikor az egész emberiség elalszik | Könyvheti bevásárlólista | Mit olvastam, néztem vagy fogok olvasni, nézni
A Felfalt kozmosz, avagy egy négyszer elkezdett regény története - A legutóbbi sci-fi regényem háttere és születése | hírlevél #16 - extra
Markovics Botond sci-fi hírlevele - 'Életjáték' novella - ingyenesen olvasható sci-fi novellám, amelynek témája az online zaklatás.
Októberi hírlevél #19: menő sci-fi ötletek: időfelügyelő szervezetek és időrendőrség | Egy újabb kimaradt Felfalt kozmosz jelenet: a szupralabor | Az Alfa Holdbázisról | Filmajánló: A szer - Substance | Novemberi film/sorozatváró, stb.
Köszönöm a figyelmet!
Ha tetszett, ajánld másoknak is!
