Markovics Botond sci-fi hírlevele #13 | 2024. július
Sziasztok!
Ez itt Markovics Botond science fiction író hírlevele. Jó nyarat, pihenést mindenkinek, na és sok olvasást.:)
#Mit írok most?
Korábban említettem, hogy kész az új regény első változata, viszont most egy kis nyári szünet után az fog történni, hogy hamarosan szétszedem darabjaira, és egy jelentős részét újraírom. Szerintem a jelenlegi is egy izgalmas, feszes, mindfuck sztori, azonban most, hogy kész, és pár kedves barátnak megmutattam, rájöttem, hogy pár eleme még nem egészen úgy működik, mint szeretném, és tud ez a regény a jelenleginél még sokkal jobb lenni. Így meg nem fogok megelégedni ennyivel.
Mit jelent ez? Az egyik főhőst és egy másik fontos karaktert össze szeretném vonni, és a személyiségét, céljait is teljesen megváltoztatom, ami által sokkal izgalmasabb szereplő lesz, plusz az elejéből kihúzok dolgokat, így előrébb kerülnek az egyre furcsább történések, és egyúttal mélyebbre merészkedem a karneusz nevű idegen óriáslény mélyére.
Az ilyen nagyobb átírás egyébként nem olyan nagy újdonság, mert például Az időutazás napja első verziója még csak Ádám nézőpontját tartalmazta, és csak később jöttem rá, hogy szükségem van az időgép feltalálójának szemszögére is, így gyakorlatilag a regény felét újraírtam az első változat után. A Felfalt kozmoszt meg vagy három különböző változatban próbáltam már megírni a végleges előtt.
Szóval, ez lesz most a következő hónapok nagy projektje.
Emellett azért nemrég leadtam egy felkérésre írt szatirikus sci-fi novellát, Játékkészítők címmel egy szépirodalmi folyóiratnak, ami ősszel fog majd megjelenni, és a közoktatás jövőjéről szól, na meg a “szakértő” politikusokról.
Így kezdődik:
JEGYZŐKÖNYVI KIVONAT
Titkosítva: 2092. május 25-ig
Ügyiratszám: AKVN-570619TT/4511A
TÉMA: Nemzeti Oktatási Reform, Védelmező-projekt egyeztetés
Helyszín: Népoktatási Minisztérium, III. emelet, Béke-tárgyaló
Jelen vannak: Vértes János Miklós, népoktatási államtitkár, Makar Dániel, a CleverGames Kft ügyvezetője, valamint Fejérvári Anett, a CleverGames marketing vezetője
(A projektegyeztetési megbeszélés 9:02-kor kezdődik. A jegyzőkönyvet a ZED-4 algoritmus rögzíti.)
VÉRTES JÁNOS MIKLÓS, népoktatási államtitkár: (Köszönti a résztvevőket.) Kezdjünk neki gyorsan, szűk fél óránk van, aztán mennem kell egy következő megbeszélésre. Szóval, legyünk hatékonyak. Ugye tavalyi a közbeszerzési pályázat győzteseként egy olyan virtuális oktatási játék fejlesztésére kaptatok megbízást, amely alapjaiban modernizálja a közoktatást, az általános iskolától az érettségiig újfajta módon tudja motiválni a diákokat az ismeretanyag elsajátítására, és egyúttal megoldást kínál a súlyos tanárhiányra is. Ez a „Védelmező”, egy gamifikációval, azaz a játék az oktatásba való beemelésével és a mesterséges intelligencia kombinálásával megalkotott oktatójáték. Nos, nemrég ugye elküldtétek a koncepcionális prototípust, és hát... elég komoly hiányosságokat találtunk benne. Sajnos úgy látjuk, nem elég felelősen álltatok hozzá a feladathoz.
MAKAR DÁNIEL, a CleverGames Kft. játékfejlesztő cég ügyvezetője: Hiányosságokat? Ezt most nem teljesen értem. Pontosan a tucatszor egyeztetett fejlesztési ütemterv szerint haladunk. A „Védelmező” határidőre elkészül, onnan minden diák a saját tempójában és képességei szerint tanulhat az MI által folyamatosan kontrollált, vezetett úton. Ezt vállaltuk, és ezt is...
VÉRTES: Nem kell védekezned, Dani. Fantasztikus, amit kitaláltatok, tényleg. Az oktatási reform pedig továbbra is nagyon fontos a számunkra. Azonban most, hogy néhányan a szakértői bizottságból teszteltük ezt a prototípust, hogy is mondjam, vannak bizonyos fenntartásaink a megvalósítással kapcsolatban. Elmondom, mikről van szó…
(Ez pedig egy klasszikus Jim Burns-festmény, és csupán hangulatillusztráció.)
#Blog és podkaszt ajánlók:
Van néhány tematikus podkaszt, blog, amelyeket aktívan követek, és hátha benneteket is érdekelnek:
Sztori podkaszt: ajánlottam már egy-egy epizódot Lafka Dávid történetmesélés erejét, formáit kutató podkasztjából, immár három évada tart, szerepelt benne már Madarász Isti, Moskát Anita, Veres Attila és én is a zsánerfilmes, irodalmi alkotók közül. Minden adás teljesen egyedi, izgalmas és gondolatébresztő, és számos különféle megközelítést ad arra, hogy miért is imádjuk a történeteket.
Vakfolt podkaszt: Frivalszky Péter és Huszár András filmes podkasztja, rengeteg izgalmas adással az elmúlt sok év folyamán, új filmekről, régiekről egyaránt, tematikák mentén haladó évadokkal is.
Spekulatív Zóna: Pintér Bence és Hetei Péter kétheti science fiction hírlevele, itt substacken regneteg magyar és külföldi hírrel és linkkel. Sőt, tőlük kaptam kedvet én is, hogy a substackre hozzam a hírlevelemet.
Maholnap - Kánai András kommunikációs szakember és jövőkutató hírlevele: Andrással régi barátok vagyunk, még együtt indítottuk el az SFmag.hu-t, időszaki hírlevele a technológiai fejlődéssel, közeljövővel, tudományos kihívásokkal és science fiction témákkal foglalkozik.
Script Apart (angol nyelvű) - egy mozis podkaszt, Al Horner beszélget aktuális filmekről elég nagy nevekkel, forgatókönyvírókkal, és közben számos belsős sztori is elhangzik.
File770 (angol nyelvű): Mike Glyers SFF híroldala, aki igyekszik mindent összegyűjteni, ami a világban a spekulatív fikció írott területén történik.
#Felfalt kozmosz napló 5. - Szusztinizmus és alapjövedelem
Egy regény világa rengeteg részletből áll össze, de többségük csak apró benyomás szintjén jelentkezik olvasás közben, arra hivatottak, hogy valamiféle összképet adjanak a történetbeli jövő világáról anélkül, hogy a túl sok részlet agyonnyomná a történetet.
Ilyen a Felfalt kozmosz eleji Föld zöld technológián alapuló jövője is. A fenntarthatóságot már ma is egyre több cég tűzi zászlójára, néhányan csak kommunikációs okból, mert hát most divat azt üzenni, hogy vigyázunk a környezetre, de azért szerencsére egyre többen komolyan is gondolják. Csak hát mindez ugyanakkor még mindig elég nagy ellentétben áll a kapitalizmus vég nélküli profitorientáltságával.
A Felfalt kozmoszban azonban a világ már búcsút mondott a kapitalizmusnak, mert amikor már nem volt más választás, egy zöld technológiákat előnyben részesítő, újfajta gazdasági modell jött létre, a szusztinizmus (a fenntarthatóság szóból).
A hosszú távú, fenntartható fejlődést szem előtt tartó szusztinista gazdasági modell a 22. század első felében végleg átvette az uralmat a Föld felett. És miközben az elképesztően népszerűvé váló zöld forradalmárok köré gyűlő újhullámos vállalatok újabb és újabb zöld- és biotechnológiákat vezettek be, a forradalmárok szép lassan befolyást szereztek a legtöbb vállalatban, államban, államok feletti világszervezetekben és a globális ellátási láncokban, ez pedig tovább gyorsította a változást.
A 22–23. század a történelem legcsodálatosabb korszakává vált. Lassanként megszűnt a szegénység, az alapjövedelem mindenki számára biztosította megélhetést, a tiszta vizet, a bőséges élelmet és a kényelmes életet. A vasbeton lakótömböket, felhőkarcolókat zöld növényzettel borított, önfenntartó épületek váltották fel, az emberek szintetikus húst, növényeket, gyümölcsöket ettek, és megtanultak vigyázni a környezetükre. Az óceánokban megművelhető termőszőnyegek és hullámerőművek úsztak, a sivatagok egy része oázissá változott.
A Föld kizöldült és megtisztult. Minden a zöld hatékonyságról és a fenntarthatóság mértékletességéről szólt.
Persze, ennek látszólag idilli jövőnek akadt bőven árnyoldala is, mert mindeközben a szabadságjogok egyre csak szűkültek, a nagyhatalmak mindent és mindenkit meg tudtak figyelni, és a jövő polgárai egy olyan rendszerben élnek, amiben hasznosság és “engedelmesség” alapján értékelik, jutalmazzák az embereket. Ennek nyomait, előszelét ma már Kínában lehet látni.
Erre találtam ki pl. az úgynevezett konal-rendszert, a kontribúciós algoritmus összevonásából, amely egy alapjövedelmi elosztási logika. Aki hozzátesz a közösséghez, valami értékest, vagy mások figyelmére érdemes dolgot hoz létre, annak emelkedik a szorzója, ellenkező esetben büntetésekkel csökken. Dolgozni nem kötelező, bőven meg lehet élni az alapjövedelemből, de aki szolgálja a társadalmat, annak családja jóval magasabb alapjövedelem-szorzóra számíthat.
– De hogy kaptak engedélyt még két gyerekre? – dőlt előre Teig, és beletúrt aranysárga sörényébe. Zömökebb, izmosabb volt Kaitónál, na és harsányabb, ráadásul valamiért folyton rivalizálni próbált vele. – Ott van a nővéred, Sasha, és… Három szülő, maximum három gyerek, de az is csak akkor, ha munkát vállalsz, és bizonyos százalék felett van a konal-szorzód. Ez meg így négy.
– Vinson apa aláírt még harminc évre az Alfának – felelte Lori.
– Az kemény – húzta el a száját Kaito.
– Mondja ezt Obrad Schroeder fia. Az apád ötven évre szerződött, nem? Na, ugye.
– Neked csak két szülőd volt, igaz? – szegte fel az állát Rara.
– Igen, de én még a múlt században születtem.
– És már majdnem ötvenéves lennél, ha nem utazgattál volna ide-oda harminc évet hibernációban. Apád meg mégiscsak híresség.
– Mennyi is a konal-szorzód? – kérdezte Teig. – Száz felett van, mi?
– Százhuszonkettő – kacsintott Kaito. A kontribúciós vagy hozzájárulási algoritmus minden polgár számára egyénileg kalkulálta ki az alapjövedelem szorzóértékét. A szorzót rengeteg tényező módosíthatta, aki munkát vállalt, vagy hozzátett bármi értékeset a világhoz, annak az algoritmusok kalkulációi alapján emelkedett a szorzója, a törvényszegések pedig csökkentették.
Az apjuk kiemelt státusza Kaito és Diali számára is gondtalanná tette az életet. Azonban Diali indexe már becsúszott száz alá: büntették már meg illegális helyen táncolásért, hivatalos szervekkel szembeni agresszióért, gyűlöletbeszédért. A húgát sajnos egyre kevésbé lehetett megfékezni, erre talán egyedül csak Emily lett volna képes. Kaito érezte, hogy jobban kellene figyelnie rá, de egyre kevésbé tudott vele értelmesen beszélni.
Én ezt egyébként akár reális jövőképnek is tartom. Nem egészségesnek, bár, el tudom képzelni, hogy igazságosan működik, de nem a jelenlegi politikai rendszerekkel, akik egyáltalán nem a közösségi érdekeket szolgálják.
A Felfalt kozmoszban sem egészséges hatalmi rendeket ábrázolok, hanem örök életű diktátorok által vezetett, egyre jobban eltorzuló hatalmakat, amelyek egyre erősebbre fogják a kontrollt a közelgő Szuperaverzum fenyegetésének árnyékában. A regény egyik nagy kérdése pedig a mindent elnyelő másik univerzum tágulásán túl pedig, hogy van-e kiút ezekből az évszázadokra bebetonozott totalitárius rendszerekből.
A könyv megvásárolható:
Agave kiadó webshop: https://agavekonyvek.hu/konyv/science-fiction/felfalt-kozmosz/
E-könyv: https://dibook.hu/konyv/felfalt-kozmosz
Bookline: https://tinyurl.com/2curzmp5
Lira: https://tinyurl.com/22s9se7v
A könyves közösségi oldalakon pedig tudjátok értékelgetni, véleményeket olvasgatni:
Moly.hu link: https://moly.hu/konyvek/markovics-botond-felfalt-kozmosz
Goodreads: https://www.goodreads.com/book/show/179993405-felfalt-kozmosz
#Zamagazin ajánló
Figyelmetekbe ajánlom a Zama blog nyári könyves magazinját. Egyrészt mert nagyon igényes és érdekes, ingyenes könyves tartalom, érdekes témákkal, olyan igényességgel és tartalommal, amire szerintem szükség van, másrészt, mert ez a szám a magyar írók helyzetével (is) foglalkozik, több írót, zsánerírót is megszólaltat (köztük engem is) a jelenlegi helyzetről, álnevekről, magyar szerzőkkel szembeni vélt és valós ellenérzésekről.
https://zama.hu/3d-flip-book/zamagazin-5-szam-nyar/
#Menő sci-fi ötletek 1. - A beszélő kutyák
A science fiction szerintem egészen egyedi tematika az irodalmon belül, ugyanis az irodalmi megfontolásokon túl tele van elképesztő elméletekkel, tudománnyal és a jövővel kapcsolatos fejtegetésekkel. Na, és mindezeken felül még itt vannak a zseniális ötletek, olyanok mint pl. Asimov pszichohistóriája vagy robottörvényei, Clarke hatalmas idegen űrobjektuma, a Ráma, Herbert Dűnéjének sajátos ökoszisztémája a fűszerrel, amire egy egész galaktikus birodalom épül, Gibson korát megelőző cyberpunk világa, hogy csak néhány ismertebbet említsek.
Én először ezekbe szerettem bele igazán kiskoromban, ezért a következő hírlevelekben egyfajta minisorozatként ezek közül fogok kiválasztani egy-egy témakört, és megemlíteni néhány kapcsolódó izgalmas regényt. Nem célom az adott témákhoz minden létező regényt megemlíteni, inkább csak a kedvenceimmel foglalkozom. Szó lesz pl. különféle időfelügyelő szervezetekről, kupolavárosokról, gigantikus objektumokról, vagy lakásokról, amelyekben minden szoba más bolygón található, és sok más, izgalmas ötletről.
Az első téma nem más, mint a:
Beszélő kutyák
Ha lenne kedvenc regényeim listája (lesz hamarosan;)), Clifford D. Simak: A város című, 1952-es regénye (magyarul először 1970-ben jelent meg) lehet, hogy rajta lenne ezen a listán. Régi könyv, régen is olvastam, és főleg a melankolikus hangulatára emlékszem belőle. Na, meg az intelligens, beszélő kutyákra, akik a jövőbeli Föld társadalmát alkotják, és akik a novellafüzér kerettörténeteiben, egy távoli jövőben a tűz köré gyűlve hallgatják a hajdani emberekről szóló, kétes hitelességű mondákat, amelyekből felsejlik az elmúlt évezredek történelme, és az a folyamat, hogy miként tűntek el az emberek a Földről.
Adrian Tchaikovsky Hadállat című sci-fije viszont friss, alig néhány éves könyv, amelyben egy genetikailag módosított, korlátozottan intelligens, katonai harcikutya és társai, sárkánnyal, Brumival és Rajjal alkotnak egy osztagot, és különféle bevetésre küldik őket. Rex jó kutya, engedelmeskedik a parancsoknak, de aztán megkérdőjelezi ennek az egész öldöklésnek az értelmét, és a saját erkölcsi érzékére kezd el hallgatni. Remekül megírt kutyaszemszög, és egy nagyon szórakoztató, és egyben gondolatébresztő regény.
Néhány évvel korábbi, hasonló témájú történet Grant Morrison és Frank Quitely 2004-es háromrészes, alig 120 oldalas képregény-minisorozata, a WE3, ami az egyik legmegkapóbb és a legmélyebb érzelmeket eltaláló képregény, amelyet az utóbbi időben olvastam. A közeljövőben kísérleti állatokat formálnak biológiai fegyverré, exovázzal kötik össze az agyukat, rakétákat, golyószórókat építenek beléjük, és az ösztöneiket használják fel ahhoz, hogy gyilkológépekké változtassák őket.
A WE3 egy három főből álló csapat, egy labrador, egy macska és egy nyúl kooperatív triója, akik 1, 2 és 3 néven nevezik egymást. Roseanna Berry doktornő megtanítja őket csapatként gondolkodni, emellett képesek minimális kommunikációra is, de ez nagyjából kimerül a “jó kutya”, “ember bűzlik”, “éhes”, “fű”, “eszik” szavak, valamint néhány fontos fogalom ismételgetéséből, mint például a ködös: “otthon” szó.
Vernor Vinge Tűz lobban a mélyben című 1992-es regénye (magyarul is megjelent 2012-ben) egy egész másfajta kutyatársadalmat mutat be, egyben az egyik legérdekesebb idegen faj is, amit olvastam. Maga a regény egyébként számos zseniális ötletet tartalmaz, mint pl. a Galaktikus Zónák, de erről később majd másik címszó kapcsán írok.
A Tűz lobban a mélyben egyik fő helyszíne egy bolygó, ahol egy fura civilizáció él egy középkori társadalomban. Ezek a lények kutyaszerűek, némileg hosszabb nyakkal, viszont falkába verődve egyfajta csoporttudatokat alkotnak. Egy ilyen lény intelligenciája nagyjából egy földi kutya szintjén mozog, kettő-három már okosabb, nagyjából egy embergyerek szintjén mozog, négy, öt, esetleg hat összekapcsolódott példány pedig okosabb, mint egy ember. Magas frekvenciájú hangokkal tartják a kapcsolatot, így az egyes egyedek nem is mehetnek túl távol egymástól, mert szétesik az intelligencia, viszont az egyes csoporttudatok sem kerülhetnek túl közel egymáshoz, mert úgy meg összezavarják egymás gondolatait. Ez gyakorlatilag lehetetlenné teszi a további fejlődésüket. Imádtam minden részt, ami róluk szólt, hihetetlenül kreatív és ötletes az egész koncepció, például, ahogy összedolgoznak, hogy négylábúként bonyolultabb kétkezi műveleteket oldjanak meg.
A végére még egy képregény, Jonathan Hickman Manhattan projects sorozata (magyarul sajnos nem jelent még meg) egy eszement agymenés arról, hogy Oppenheimerék az atombomba mellett sokkal vadabb dolgokkal kísérleteztek. Van itt térkapu, idegen lények, Roosevelt elnök tudatát feltöltik egy számítógépbe, eközben Truman elnök szabadkőműves orgiákat tart az ovális irodában. Később aztán megjelenik Jurij Gagarin, aki sosem veszi le a szkafanderét és kollégája, a beszélő, intelligens Lajka kutya, aki sokkal okosabb, mint Gagarin, ráadásul beépített gépfegyverei vannak, és együtt kalandoznak idegen civilizációk között.
Persze, ezeken túl is rengeteg intelligens kutyáról lehetne még mesélni, pl. Robert Heinleintől Harlan Ellisontól A fiú és kutyája című elbeszélésében szereplő telepata kutyáról, vagy akár Kazakról, Vonnegut A Titán szirénjei regényéből.
#Érdekes
Újra egy kis Dűne 2. - fejtegetés (angol nyelvű, de szokás szerint az automatikus magyar felirat már egészen jó) arról, hogy miért is egy tökéletes filmalkotás ez:
Alább pedig Denis Villeneuve és James Cameron beszélget (angol nyelvű) a Dűnéről és az Avatarról. Ez egy 2 évvel ezelőtti felvétel, szerintem láttam már akkor, de most, hogy újra szembejött, ismét meg kellett néznem, mert nagyon inspiráló, ahogy beszélgetnek egymással a filmjeikről, folyamatokról, a forgatások apró részleteiről.
Köszönöm a figyelmet!
Ha tetszett a hírlevél, ajánld másoknak is! Ha pedig először jársz itt, iratkozz fel bátran, hogy ne maradj le a következő hírlevelekről.
A fiú és a kutyája Harlan Ellison, nem?
Remek novella valóban (és nagyon régen olvastam).