Markovics Botond sci-fi hírlevele #19 | 2024. november
Sziasztok!
Ez itt Markovics Botond science fiction író hírlevele.
Egy éve indítottam a hírlevelet a substacken, és ugyan még mindig tapogatózom, hogy mit és hogyan kéne, annak mindenesetre örülök, hogy rendszeressé tudtam tenni.
Köszönöm, hogy követitek, olvassátok, és ha még terjesztitek is a létezését, azt még jobban köszönöm!
#Menő sci-fi ötletek: Időfelügyelő szervezetek és időrendőrségek
A science fiction számomra egy egészen egyedi “jelenség” az irodalmon belül, ugyanis az irodalmi megfontolásokon túl tele van elképesztő ötletekkel, elméletekkel, futurológiával, tudománnyal, amit így együtt szerintem nem is igazán tud senki igazán értékelni az olvasókon túl. Legyen az pl. Asimov pszichohistóriája vagy robottörvényei, Clarke hatalmas űrobjektuma, a Ráma, Herbert Dűnéjének sajátos ökoszisztémája a fűszerrel, amire egy egész galaktikus birodalom épül, hogy csak néhány ismertebbet említsek.
Korábbi témaként szerepeltek már a Beszélő kutyák, a Teleportáció, a Kupolavárosok, és most jöjjenek az:
4. Időfelügyelő szervezetek és időrendőrségek
Az időutazás veszélyes terep egy science fiction író számára, még akkor is, ha a legtöbb olvasó, néző szerintem egészen megengedő logikailag: például ha van egy időutazó hősünk, azaz van időutazás, bennem rögtön felmerül a kérdés, hogy oké, de akkor a technológia létezik, viszont akkor a jövőben is létezni fog, de ha létezik, akkor minden bizonnyal tovább fejlődik, egyszerűsödik, titokban tartani egyre nehezebb, sőt, lehetetlen. Viszont, ha mindenki által elérhető, akkor mivel időutazás, ez visszamenőleg is igaz lesz, így végül egyre többen és többen fognak utazni, hiszen gyakorlatilag minden korban elérhető lesz a technológia bárki számára. De akkor hol van a többi időutazó, miért nem hemzsegnek körülöttünk?
Ezeket a logikai kérdéseket azonban könnyen el tudom engedni, nem keresem a Vissza a jövőbe trilógiában pl. Marty McFly ük- és ükükükunokáit, ahogy ők is időutaznak, és belepiszkálnak a múltba, vagy akár Martyt 10 év múlva, ahogy visszautazik Jenniferrel, hogy megnézzék önmagukat fiatalon, és mivel évente visszajárnak ugyanoda nosztalgiázni tucatnyi példányban jelennek meg.
Szerencsére itt vannak nekünk az időfelügyelő szervezetek, amelyek több-kevesebb sikerrel megpróbálhatják korlátozni az önkényes időutazásokat, és lefülelni a múltba belepiszkáló utazókat. (Bár, a technológia jellegénél fogva, finoman szólva is kétséges, hogy lenne-e erre reális mód.)
Isaac Asimov A Halhatatlanság halála című 1955-ös sci-fi regényében (az időmezőt a 24. században fedezik fel) pont úgy nyúlt az időutazáshoz, ahogy szerintem is van értelme, ha már sci-firől beszélünk, és koncepcionálisan gondolta át a következményeit a technológia létezésének. Itt a Halhatatlanság nevű szervezet igyekszik felügyelni az időt. A szervezet a normál időszámításon kívül él, és fő célja az úgynevezett Valóságváltoztatás: finoman beavatkoznak a történelembe, hogy az kedvezőbb fordulatot vegyen akár társadalmi, akár technológiai szempontból.
Poul Anderson Időjárőr című (szintén 1955-től írt) novella-kisregény sorozatában (az időutazást itt 19352-ben találják fel) a Szolgálat időjárőrei a titokzatos, távoli jövőbeli, titokzatos poszthumánok, a danelliánok irányítása alatt az ismert időfolyamot igyekeznek minden lehetséges módon megőrizni, múltbéli korokban kalandozva.
És akkor jöjjenek a magyarok, mert egészen sok, izgalmas science fiction időszervezettel büszkélkedhetünk:
Nemere István Időtörés című 1984-es regényében (az időutazás feltalálása 2811-ben történik) a 30. századi időrendőrség két nyomozója egy időszökevény, Lypp Kylios nyomába ered, aki a 20. századba szökik egy időgéppel, hogy megváltoztassa a jövőt a jövőből hozott technológiával és tudásával. Medina felügyelő és android társa, Barax követik Kyliost a múltba, azonban egy sokkal komolyabb bűnügybe keverednek, mint gondolták,mert Kylios mindig előttük jár pár lépéssel.
Fonyódi Tibor: Katedrális című regényében (1998), ami később a Mysterious Universe sorozat egyik alapműve lett, a 23. század végén a világot uraló hatalmi elit tudományos apparátusa megoldotta az időutazás problémáját, és a technológiát egy Katedrálisnak hívott (2244-től létező), a katolikus egyház mintájára épülő titokzatos szervezet irányítja, amely azonban függetleníti magát. Az időben csak visszafelé tudnak utazni, előre nem, a Katedrális intervenciósai pedig mindent megtesznek az idővonal megőrzése érdekében. A szervezet létezését minden kormány tagadja, a média hallgat róla, akik túl sokat kérdeznek, vagy közel kerülnek az igazsághoz, nem élik túl a felismerés pillanatát.
Végezetül, Az időutazás napja (2014) és A folytatása, Az időutazás tegnapja pedig az én regényem ugye (az időutazást 2021-ben találják fel - legalábbis a regény története kezdetén) , a története arra épül, hogy ha egyszer létezik időgép, akkor ez a jövőben létező technológia, egyre fejlettebb, és kizárt, hogy az egész időfolyamban korlátok közé szorítsák. Márpedig ha ez nem sikerül, akkor boldog-boldogtalan időutazhat, ez pedig őrült káoszhoz vezet. A regény első jelenetében az első időgép bekapcsolásának pillanatában meg is jelenik a Földön 200 milliárd ember.
Csakhogy a rengeteg időutazás elkezdi összeomlasztani, visszafelé megsemmisíteni a téridőt. Ezt egyedül azok a titokzatos, időn kívül létező szervezetek érzékelik, mint az Entrópia és a Haugen-dimenzió, amelyek mesterségesen létrehozott, mini-zsákuniverzumokból figyelik a téridő összeomlását, és dolgoznak minden erejükkel annak megállításán. Ehhez pedig az időutazás feltalálóját kellene felkutatniuk, aki valahol az időfolyamban bujkál.
És végül egy híres, de nem irodalmi mű, Az idő urai egy francia-magyar sci-fi rajzfilm 1982-ből, és akkori mércével kiváló, egyedi, helyenként szürreális történet, amelynek dizájnja ráadásul a híres francia képregényalkotó Moebius nevéhez fűződik. Azonban a ‘80-as években még képregény formában is megjelent, van is belőle valahol egy kopott példányom. Az idő urai nagy hatalmú lények, akik tetszőlegesen avatkoznak bele az időbe, űrszektorokat, bolygókat is vissza tudnak mozgatni a múltjukba, akár, de szándékaik egyszerű emberek számára megérthetetlenek.
Természetesen rengeteg időszervezeteket szerepeltető könyv létezik még, egy csomót valószínűleg nem is olvastam még közülük, szóval, a fenti művek pusztán néhány kiragadott példa a címbéli időőrségekre.
#Poszthumánok ihlette zene
Az alábbi zenei videót Posthuman Soul címmel Ashen7, alias Ashen Szabolcs küldte, a regényeim poszthumánjai inspirálták (poszthumán entitások szinte mindegyik sztorimban előfordulnak), ráadásul pont olyan stílusú zene, amire gyakran szoktam írni, mert áttesz egy másfajta tudatállapotba, segít fókuszálni. Szóval, minden tekintetben tökéletes.
Hallgassátok - a többi zenéjével együtt -, mert nagyon jó!
#Találtam még egy kimaradt jelenetet a Felfalt kozmoszból
Volt már egy kivágott fejezetrészlet, de most eszembe jutott, hogy van még egy összefüggő rész, ami végül nem került bele a végleges könyvbe, mert inkább csak a világhoz, hangulathoz tett hozzá, de a történetet viszont megakasztotta.
Időrendben a II. nagy rész, A spekulációk kora utolsó fejezetéből (2512 a címe) vágtam ki végül, Emily Vonulásban töltött börtönös részéből. A fejezet elején Jin-ho Soto ‘Az elegáns Szupraverzum’ című tudományos művének tartalomjegyzéke olvasható, ez a rész a II.2. pontba illik, ami a Szupraverzum lehetséges pszichológiai hatásait vizsgálja.
A részlet a Szupraverzumba átlógó kutatólaboratóriumon, a Mefisztón zajló kísérletekről szól (a szöveg természetesen emiatt nyers és fésületlen, de hát ez van):
A Kapuba ékelt Mefisztó szupralabor létrehozása Jin-ho Soto nevéhez fűződött. A labort a legbelső idegen gömb kettős zsilipjéhez kapcsolták, és egy speciális, hermetikusan elszeparált modult pedig tíz méterre áttoltak a Szupraverzumba. Egyszerre három-négy kutató dolgozott ott, olyan önkéntesek, akik vállalták a kockázatot, hogy akár meg is halhatnak.
A labor fantasztikus eredményeket ért el, de ezért hatalmas kockázatot is vállaltak. Amikor valakinek megjelent a jövőszelleme, a többiek azonnal elhagyták a labort, amelyet azonnal lezártak, és a jövőszellemével összezárt szupranautát pedig kívülről figyelték, és különböző teszteket hajtattak végre velük.
Ezek közül a legérdekesebb a 2510-es Titova-eset volt, amikor Kaitlin Titova ezredes a jövőszelleme megjelenése utáni evakuálást követően napokra ott ragadt a szellemével a laborba zárva.
Ugyanis a jövőszelleme nem akart eltűnni.
Az esetről egy összevágott dokumentumfelvétel és számos szakcikk is készült.
A harmadik napon Titova kétségbeesetten kérte, hogy valahogy szedjék ki innen.
– Nem bírom már tovább. Csináljanak valamit. Bármit. Kérem! Csak vigyenek ki!
Egy alig harminc négyzetméteres önmagába zárt helyiségben élt együtt a szellemével úgy, hogy mindenben követnie kellett a szellem mozgását, gyakorlatilag nem tehetett önállóan semmit. Kaitlin Titova ült, ha a szellemalak ült, fel-alá sétált, ha a szelleme ezt tette, evett, ivott, ha úgy alakult, de sosem akkor, amikor szeretett volna.
Aztán egyre kellemetlenebb szituációk történtek:
– Vécére kell mennem – mondta sokadjára hangosan a nő a jövőszellemének. – Kelj már fel, te rohadék! Gyerünk!
– Tartsa vissza, Kaitlin – érkezett a parancs a labor hangszórójából.
– Ezt könnyű mondani, parancsnok – fintorgott Titova.
– Ön is tudja, mi a következménye, ha mást tesz, mint a szelleme. Sem önből, sem a laborból nem marad semmi.
Fél órával később Titova már szinte remegett, ahogy próbálta visszatartani a vizelési ingert, és a jövőszelleme ekkor felállt mellőle, és fel-alá kezdett el járkálni. Kaitlin Titova is ugyanezt tette, de közben folyamatosan a szelleméhez beszélt, mint egy emberhez, hogy miért szívatja, és pontosan tudja, tudnia kell, hogy szenved.
Azt javasolták neki, hogy engedje el, és Titova végül hosszas erőlködés árán legyőzte a gátlását, és bevizelt.
Közben a Mefisztó remegni kezdett, mert az ezredes megállt, és nem foglalkozott a jövőszellemmel, mikrocsavarodások vésődtek a padlóba, eldeformálódott néhány műszer, de még a kilátóablakban is jégvirágszerű torzulások jelentek meg.
A vizeletet megpróbálta a zubbonyával felitatni, de csak részben sikerült.
– Miért nem tűnsz már el?! – kiabálta Titova egyre gyakrabban, de hasztalan.
Öt nap telt el, Titova és a jövőszelleme egybemosódva feküdtek a kemény fémpadlón, mert a laborban nem volt fekhely, a szupranauták néhány óránként amúgy is váltották egymást. Titova beesett arccal zombiként tette azt, amit a szelleme, bőre elszürkült, tekintete üvegessé vált, a legkisebb zajtól is megijedt, láthatóan nem volt már ura teljesen önmagának.
Valahogy ki kellett hozniuk onnan, és kollégái végül egy kétségbeesett megoldást találtak ki.
Megnyílt a szupralabor ajtaja, berontott két humasin, megragadták Titovát, és kirohantak vele, aztán újra elzárták a labort. A jövőszellem ide-oda ténfergett, mintha mi sem történt volna, de közben már vibrált az egész labor, eldeformálódtak a műszerek, felpúposodott a padló, repedések keletkeztek a kilátóablakon.
Végül az egész labor magába gyűrődött, és ezen a ponton megszakadt a felvétel.
Kaitlin Titovát pszichológiai vizsgálatoknak vetették alá, aztán tiltakozása ellenére leszerelték.
Soto professzor személyesen vállalta a felelősséget a hatalmas anyagi kárért, és beadta a lemondását, amit nem fogadtak el, és a roncsok elbontása után megkezdték a Mefisztó 2 megtervezését, amelyben kizárólag csak humasinok fognak dolgozni, és állatkísérleteket terveznek végezni.
Jin-Ho Soto egy nagyon érdekes gondolatot vetett fel a Titova-eset kapcsán, mi szerint nem zárható ki, hogy az emberi psziché és a jövőszellemek között valamiféle kapcsolat van, és részben vagy egészben talán a tudatalatti is szerepet játszhat a jövőszellemek által formált jövő megteremtésében. A tesztekből és az ezredessel folytatott szekértői beszélgetések alapján is felmerült a gyanú, hogy Kaitlin Titova öntudatlan gondolatokkal táplálta a jövőszellem nevű meta/szuprafizikai jelenség létrejöttét. A laborban töltött szolgálatok közben ugyanis számtalanszor beszélgetett a kollégáival a jövőszellemekről, és számos alkalommal azon viccelődött, hogy ha neki megjelenik egyszer a jövőszelleme, biztos, hogy nagyon furcsa dolgokat fog műveltetni vele. Korábban ötször jelent meg a jövőszelleme, de egyik sem tartott öt-tíz percél tovább, amely alkalmakat követően nevetve mondta magát mázlistának, és azon viccelődött, hogy egyszer majd meg lesz ennek a következménye, és biztos napokra, vagy hetekre lesz összezárva.
Azonban Soto nem győzte kiemelni, hogy ez csak egy feltételezés, amelynek igazolásához nem áll rendelkezésre semmilyen bizonyíték.
A Felfalt kozmosz minden könyvesboltban és e-könyvként is kapható:
Agave kiadó webshop: https://agavekonyvek.hu/konyv/science-fiction/felfalt-kozmosz/
E-könyvként a dibook.hu-n: https://dibook.hu/konyv/felfalt-kozmosz
Bookline: https://tinyurl.com/2curzmp5
Lira: https://tinyurl.com/22s9se7v
#Alfa Holdbázis (Space: 1999)
A minap szembejött velem a Youtube-on a teljes Alfa Holdbázis angol sci-fi sorozat mindkét évadja, tökéletes kép- és hangminőségben feltöltve. (Csak az elsőt ajánlom, a 2. évad annak példája, miként lehet kiherélni egy eredeti koncepciót rossz döntések tucatjaival.)
A sorozat 1975-ben indult útjára, a magyar tévén valamikor a ‘80-as években vetítették, nagyon kicsi voltam, akkor ez egy vérbeli sci-fi volt. Mai szemmel, hát…izé. Vannak azért jó pillanatai, és tele van jó ötlettel, ami miatt például szinte kiált egy modern remake-ért, mint ahogy a Battlestar Galacticánál is történt. Space 2099 esetleg? Valaki?
A sztori szerint a Holdat nukleáris hulladék temetőként használja a Föld, de az egész berobban, és a Holdat az Alfa bázissal, rajta 300+ emberrel letaszítja a pályáról, aztán mindenféle tudományos, misztikus kalandokba sodorja az univerzumban. Néha klasszikus sci-fi, néha elfelejti, mi az a sci-fi, és a távolságokat, sebességeket, fényéveket, naprendszereket finoman szólva is véletlenszerűen kezeli, néha okos, néha butácska és naiv, de mai szemmel is van valami bája, talán az, hogy olyan pozitivistán áll az űrfelfedezéshez, mint a Star Trek.
Van itt Fekete lyukba zuhanás mindenféle Űrodisszeia-homázzsal, Űragy, Űrszem, Űrsárkány, különös idegen intelligenciák, és sajnos béna idegen civilizációk, amelyek többnyire emberkinézetűek és profin beszélnek emberül. Viszont a klasszikus sci-fi rejtélyek néha egészen érdekesek, még úgy is, hogy általában az történik, hogy a legénység egy vagy több tagjának elméjét megtámadja valami idegen erő, és ez kb. minden második epizódban megtörténik.:)
Ja, és itt vannak a Sasok, szerintem mai napig a legmenőbb űrhajódizájnok egyike, de a holdbázis a maga retrofuturista díszleteivel, felépítésével is egészen ötletes.
És van egy kulcsmomentum, ha esetleg te is (újra) bele akarsz nézni.:) A sebességet 1,35-szörösre érdemes állítani, és a lassú beszéd, vágás hirtelen eléri a mai sorozatok szintjét.:) Ez egyébként egy elég mellbevágó élmény szerintem, hogy manapság mennyire más tempóban élünk, nézünk, fogyasztunk bármit.
Az epizódoknak nincs hivatalos sorrendje, ahány ország, annyiféleképpen vetítették őket. Nincs is közöttük sok logika és kapcsolat. Viszont a youtube linkes magyar feltöltés a többé-kevésbé a rajongók által kikövetkeztetett, logikus kronológiai sorrendet követi. (Ami ez: https://moonbasealpha.fandom.com/wiki/Episode_order)
Ez az első epizód, az Elszakadás, amiben a Hold kilökődik a pályájáról (címre kattintva a Youtube-on ott az összes rész):
Ez meg itt a hírhedt Sárkányok birodalma, az a rész, ami a korosztályomat gyerekkorában traumatizálta, szerintem még ma is egészen ijesztő. (Azon apróságon túl, hogy pl. miként kerül az elvileg sok millió fényévnyire járó Hold hirtelen oda, ahová egy sima űrexpedíció 8 hónap után eljutott.:))
Egy kis érdekesség: A főszereplő Koenig parancsnok és Helena Russel doktornőt alakító Martin Landau és Barbara Bain a sorozat idején és utána is jó darabig a való életben házastársak voltak. Előtte a ‘60-as évek közepétől együtt szerepeltek az eredeti első Mission Impossible tv-sorozat első három évadában, amiért Bain három egymást követő évben Emmy-díjat kapott. Landau pedig 1995-ben megkapta az Oscar-díjat az Ed Woodban Lugosi Béla alakításért. Landau 2017-ben halt meg (89 évesen), Barbara Bain viszont nemrég töltötte be a 93. évét.
#Ajánló:
Elkezdtem átdolgozni a regény első változatát, így rögtön lecsökkent a szabadidőm, mostanában így csak egyetlen igazán említésre érdemes sci-finek tekinthető filmet láttam, ami viszont nagyon tetszett, ez pedig A szer (Substance).
Biztos vagyok benne, hogy sokatoknak komfortzónán kívül esik, vagy nem tetszik, számomra azonban egy csodálatos szoft sci-fi/horror/weird kombó volt egy nagyon fura szerről, ami által a film egészen egyedi és bizarr módon beszél az öregedésről, annak elfogadásáról és az életkorral kapcsolatos társadalmi elvárásokról is. De ezen túl önmagában is rendkívül egyedi, fantasztikusan fényképezve, egy még fantasztikusabb Demi Moore-ral és Margaret Qualley-vel.
#Novemberi nagyon várom
Arcane 2.évad! Az első évad azonnal a kedvenc animációs sorozatommá vált, elképesztően stílusos, művészi aprólékosságú kidolgozottságával, és egy egészen sötét és karakterközpontú sztorival. Ez pedig a történet lezárása lesz, remélem, minimum ugyanolyan minőségben.
Dűne: Prófécia - szerintem nem kell mondanom, miért várom.:)
Nem fantasztikum, de hó közepén jön a Gladiátor II. is. (Nemrég újranéztem az első részt, még mindig nagyon tetszik, és lehet hozzá egy érdekes folytatást csinálni Luciusszal, új császárokkal, mert hát Caracalla és Geta császárok is elég érdekes személyiségek voltak. Kicsit félek is azért, de pár hét múlva kiderül, volt-e értelme leforgatni:
#ÉrdekesekedrÉ#
A Tenetet egy ideje már újra akarom nézni, mert azon Nolan-filmek egyike, vagy talán az egyetlen, ami nem tetszett. Viszont itt egy jó kis párhuzamos idővonal összefoglaló, mert mindentől függetlenül az, amit összeraktak logikailag, filmes technológiával, az valami fantasztikus:
#Ez is érdekelhet a korábbi hírlevelekből
Szeptemberi hírlevél #17: menő sci-fi ötletek: Kupolavárosok | Aktuális könyvajánlók és miket olvastam | Október 17-én Debrecenben lesz velem beszélgetés az októberi Kortárs folyóirat bemutatóján
A Felfalt kozmosz, avagy egy négyszer elkezdett regény története | hírlevél #16 - extra
Alita, a harc angyala manga magyarul - a cyberpunk sc-fi manga kiadása nemrég elindult magyarul, szóval, most lelkesen ajánlom
Augusztusi hírlevél #14: menő sci-fi ötletek: Teleportáljunk! | Az SFF Vektor az év sci-fijének választotta a Felfalt kozmoszt | Könyvajánlók | Felfalt kozmosz napló: Másfajta fizika…
8 ok, amiért az Invincible - Legyőzhetetlen a legjobb szuperhős képregény - Ajánló a magyar megjelenéshez
Köszönöm a figyelmet!
Ha tetszett, ajánld másoknak is!
