Markovics Botond sci-fi hírlevele #22 | 2025. január
Sziasztok!
Ez itt Markovics Botond science fiction író hírlevele.
Boldog Új Évet Nektek!
#2025 a science fiction szerint
Üdv 2025-ben, amikor a politikusok, diktátorok, pénzemberek minden korábbinál aljasabbá és kapzsibbá váltak, ahol az ideológiákat, világnézeteket, vallásokat arra használják, hogy általuk manipulálják és egymásnak ugrasszák az embereket, de valójában senkit nem érdekel, hogy konzervatív vagy liberális vagy, esetleg egyik sem, vallásos vagy ateista, nemzeti vagy a globális, vidéki vagy városi, fiatal vagy idős, stb. Ezek csak címkék, és a hatalmi érdek a régi római mondás, az “oszd meg, és uralkodj” mentén az, hogy “mi és ők” gondolkodás mentén egymást gyűlöljük.
Eközben nyakunkon a mesterséges algoritmusok/intelligenciák, a klímaválság, értelmetlen fegyveres konfliktusok, egy fejünk felett lebegő újabb gazdasági válság esélye, növekvő szegénység, na és a tömegmanipuláció, amivel a közösségi média lassan elveszti az eredeti funkcióját, stb.
Szerencsére a világ azért nem ennyire sötét, de a pozitív dolgok egy jelentős része főként rajtunk múlik. Elsőként az, hogy nem gyűlöljük egymást, hanem megpróbálunk beszélgetni, egymást elfogadni. A világ ugyanis nem fekete-fehér, hanem sokkal, sokkal sokszínűbb, sokoldalúbb, amely folyamatosan változik, fejlődik.
Mit gondoltak a sci-fi írók 2025-ről?
A mainál szerintem jóval egyszerűbb világot képzeltek el, persze, ettől még számos esetben sokkal rosszabbat.
Stephen King 1982-ben ide helyezte A menekülő ember című disztópikus regényét, amiben a nyomort és a brutális bűnözési rátát valóságshowkkal ellensúlyozzák, amelyekben emberekre vadásznak élő műsor keretében. (Arnold Schwarzenegger főszereplésével kapott is hajdanán egy filmadaptációt.)
1994-es Octavia Butler: A magvető példázata regénye, szintén disztópia, amelyben Amerika és a világ 2024-ben és 2025-be átnyúlva már a végét járja. A gazdaság összeomlott, egyre elviselhetetlenebb a klíma, a lakosság falakkal veszi körbe magát, és csak fegyveres kísérettel merik elhagyni kertvárosi erődjeiket. A fosztogatások, gyújtogatások mindennaposak, munka, élelem egyre kevesebb, a biztonság illúzióját csak a szomszédok összefogása teremti meg.
Vernor Vinge 2006-os, Hugo-díjat nyert A szivárvány tövében című közeljövős, a gyorsuló technológiai fejlődéssel foglalkozó, a változatosság kedvéért inkább utópisztikus regénye is 2025-ben játszódik, van itt minden, ipari mértékű könyvdigitalizálás, az Alzheimer-kór gyógymódja, virtuális valóságok és mindennek ellenére egy a jelenleginél egy határozottan élhetőbb jövő. (Magyarul 2010-ben került kiadásra).
John Varley 1979-es Titán című sci-fi regényében (magyar 1998-ban a Galaxis SF sorozatban jelent meg) szintén 2025-ben járunk, itt a Szaturnusz holdjainak tanulmányozására indult űrexpedíció egy ismeretlen holddal és még ismeretlenebb entitással találkozik. Na, igen, akkor még egy jóval progresszívabb űrfelfedezési korban hihettek az emberek. Azóta a Holdra is nehézkesen jutunk vissza, a pár éve 2024-re tervezett új Holdraszállást jelenleg 2027-re tolták el.
David Mitchell, a Felhőatlasz írójának Csontórák című, hasonlóan több idősíkban játszódó, kisregény-szerkezetű könyvének egyik fejezete szintén 2025-be nyúlik át. (Sajnos még nem olvastam, így nem tudom, mennyire érdekes a dátum szempontjából.)
És mi a helyzet a mozifilmekkel?
2025-ben játszódik például a Her (2013) című közeljövős sci-fi, amelyben Joaquin Phoenix beleszeret egy női hangú AI-beszélgető programba. Látva, hova fejlődnek villámgyorsan a beszélgető algoritmusok, ez egy reális jövőkép is lehet.
Nem úgy, mint az 1983-ban készült olasz poszt-apokaliptikus trash mozi, az Endgame: Bronx Final Battle, amelyben a New Yorkot elpusztító nukleáris holokauszt után egy kietlen világban élnek a túlélők, köztük telepata mutánsok is, az uralkodó elit pedig az Endgame nevű valóságshowval próbálja megőrizni a hatalmát, ahol vadászok, gladiátorok küzdenek egymással pénzjutalomért. Egészen olyan, mintha olvasták volna Kingtől A menekülő embert.
2025-ben játszódik a Pacific Rim is, amelyben emberek által irányított óriás mechák harcolnak a Földet elárasztó kaiju szörnyekkel, valamint a M3gan (2023) című robotos/AI-os sci-fi és a Futuresport című, 1998-ban készült, hamisítatlan ‘90-es évekbeli hangulatú, disztópikus sci-fi Wesley Snipesszal és Dean Cainnel, ez utóbbiban lebegő deszkás és görkorcsolyás, erőszakos sport a bandaháborúk helyszínévé válik.
Végezetül egy gondolat erejéig visszatérve a The Running Manre, idén novemberben jön belőle egy újabb mozis feldolgozás Edgar Wrighttól, többek közt Glenn Powellel, Josh Brolinnal, Michael Cerával a főbb szerepekben.
#Év végi személyes összegzőm:
1. Olvasás:
18 ezer oldal/41 könyv, 440 átlag könyvoldalszám. Ez azért van, mert belevágtam néhány vaskos gyűjteményes manga sorozatba (Berserk, Vinland saga), amelyek a kötetenkénti 700 oldal feletti terjedelemmel eltorzították az arányt. Egész sokat olvastam annak ellenére, hogy a szabadidő egy jelentős része ugye az írásra megy.
Idei kedvencek:
Naomi Alderman: A jövő (sci-fi)
David Gemmell: Kard a viharban (Rigante ciklus 1.) (fantasy) - idén folytatom!
Kentaro Miura: Berserk (manga) - még van belőle 4 vaskos kötet
Robert Kirkman: Invincible (képregény) - írtam róla itt, és van már magyarul is
2. Kedvenc filmek:
Vezetett statisztikám szerint 2024-ben 104 filmet láttam, volt köztük újranézés is, valamint nem egyet közülük többször is megnéztem (ez nem szerepel a fenti számban).
A toplista:
Polgárháború
Poor things - Szegény párák
Challengers
A szer
Vörös szobák
Nem idén bemutatott, új kedvencek: Nyers és Bablyon
Kedvenc újranézés: Aliens - A bolygó neve halál (a felújított, 4K verzió valami csoda)
3. Kedvenc sorozatok:
158 sorozatepizód volt a tavalyi termés, elég sok félbehagyott sorozattal, de azért akadtak régi kedvencek visszatérő évadjai és új gyöngyszemek is.
Kedvenceim:
For All Mankind - 4. évad (átnyúlt 2024-be, szóval ide is belefér)
A sógun (szerettem a régi feldolgozást, ez teljesen másképp lett szuper)
Arcane - 2. évad
Baby Reindeer (ez egy meglepően jó és erős minisorozat)
Masters of the Air (nem olyan jó, mint az Elit alakulat, de azért elég jó)
#Írásügyi helyzetjelentés
2024-ben egyetlen novella jelent meg tőlem, a Kortárs szépirodalmi magazinba írtam felkérésre, Játékkészítők címmel egy szatirikus, az oktatás jövőjével és politikával foglalkozó történetet.
És ennyi. Mondhatni nem túl sok.
Persze, azért ennél több minden történt, mert befejeztem egy regénykéziratot is.
Amit aztán ezzel a lendülettel ki is dobtam, mert nem lett még elég jó. Nyár folyamán alapjaiban újragondoltam a regényt, majd elkezdtem elölről az egész sztorit, és most valahol a közepén járok éppen.
Az eredeti történetnek nagyjából a harmada vagy még kevesebb maradt csak meg. Történt már ilyen párszor (pl. Az időutazás napjánál, de írtam nemrég a Felfalt kozmosz születéséről, ahol ez többször is előfordult), teljesen normális része az alkotói folyamatnak, még ha nem is annyira kellemes ráébredni, hogy dehogy van még kész.
Rájöttem, hogy a fókuszt nem egészen oda helyeztem, ahova kellett volna, ráadásul jóval több minden van ebben a világban, szereplőkben, történetben annál, mint amit elsőre gondoltam. Emiatt az egyik főszereplőt összevontam egy másik fontos karakterrel, és ebből egy jóval izgalmasabb, ellentmondásosabb figurává nőtte ki magát, plusz ahová az első verzió 2/3-ánál jutottak el, oda most kb. 25-30%-nál ér el a történet, és onnan sokkal merészebb irányba fog kanyarodni. (Elnézést a rébuszokért, konkrétumokról egyelőre még korai beszélni, a részleteknek a regény megjelenése után majd több értelme lesz.)
Ez azt jelenti, hogy van még velem munka bőven, viszont még jobban imádom a koncepciót, és úgyis addig dolgozom rajta, amíg a lehető legjobb könyv nem születik meg belőle.
Addig is, a régebbi könyveim egy része még elérhető, élükön a legutóbbival, a Felfalt kozmosszal, ha még valaki nem olvasta.:)
#Menő sci-fi ötletek 5. - Intelligens növények
A science fiction számomra egy egészen egyedi “jelenség” az irodalmon belül, ugyanis az irodalmi megfontolásokon túl tele van elképesztő ötletekkel, elméletekkel, futurológiával, tudománnyal, amit így együtt szerintem nem is igazán tud senki igazán értékelni az olvasókon túl. Legyen az pl. Asimov pszichohistóriája vagy robottörvényei, Clarke hatalmas űrobjektuma, a Ráma, Herbert Dűnéjének sajátos ökoszisztémája a fűszerrel, amire egy egész galaktikus birodalom épül, hogy csak néhány ismertebbet említsek.
Korábbi témaként szerepeltek már a Beszélő kutyák, a Teleportáció, a Kupolavárosok, időfelügyelő szervezetek, és most jöjjenek az:
Intelligens növények, növényi intelligenciák
Kezdem a kedvencemmel, Orson Scott Card A holtak szószólója című regényével. Ez a könyv teljesen más, mint a Végjáték, a felnőtt Ender Wiggin a Lusitania bolygón egy egészen különös, sajátos civilizációval kerül kapcsolatba, a malackákkal, ezzel az öntörvényű, harcias, primitív faj egyedivel, akik különös erdőkben élnek, amelyet vallásos áhítattal, őseikként tisztelnek. A kutatók megpróbálják megérteni őket, de az antropomorf gondolkodásból kiinduló kísérleteknek számos tragédia lesz a következménye, ugyanis a malackák előszeretettel boncolják fel élve a saját társaikat és időnként az embereket is.
És ennek egészen izgalmas köze van az erdőkhöz és a növényekhez, azonban senkitől nem akarom elvenni a felfedezés örömét, ezért inkább nem spoilerezem el a történetet. Aki pedig olvasta a könyvet, biztos, hogy emlékszik rá.
Vernor Vinge: Tűz lobban a mélyben című regényében van egy nagyon érdekes faj, a kutyaszerű Tüskések, akik telepátia révén időlegesen, néhány egyedből egy fejlettebb csoporttudattá tudnak összeállni. Azonban vannak másféle, nem kevésbé egyedi és különleges fajok is.
Ilyenek szkródutasok, amelyek egy kerekes kiskocsin guruló, csak hosszú távú memóriával rendelkező értelmes növények (páfrányok), amelyeknek egy fejlettebb intelligencia “ajándékozta” a kerekes eszközt, amely egyúttal rövidtávú memóriát is biztosított számukra, ami elindította őket az értelmes fejlődés útján.
Tudtad, hogy az E.T. - A földönkívülinek van folytatása? Legalábbis könyvben. A 80-as években az E.T. hatalmas sikerét követően William Kotzwinkle írta meg az E.T. - A Zöld bolygó könyvét, amely főként E.T. bolygóján játszódik, és ahol a kertészek növényűrhajókat növesztenek, és E.T. jóbarátjával, Totyizselével mindent megtesz, hogy visszajusson a Földre. Jó, a növényűrhajó nem teljesen intelligencia. Viszont, ehhez hasonló növényi űrhajóból van több is, mint például Dan Simmons Hyperionjában a templomos lovagrend kilométeres, élőhajófái, amelyeket energiamezőkkel és egy űrtechnológiákkal alakítanak fenséges űrjáró eszközökké, de ez sem intelligens. (Sőt, A poszthumán döntés című regényemben, a Tau Ceti bolygóján álló idegen létesítmények, a Gretchen-fák is hasonló, nagy, de minimális intelligenciájú, bonyolult növénystruktúrák voltak.)
China Miéville: Perdidó pályaudvar, végállomás és az Armada című weird fantasy regényei tele vannak agyament kreatúrákkal, az egyik ilyen faj a kaktuszemberek. Ezeket az embernél magasabb és erősebb lényeket alkatuknál fogva gyakran verőemberként, munkásként, testőrként alkalmazzák. Testük, húsuk rostos, belül facsontozattal, előbbi miatt nehéz őket megölni, a golyók simán átmennek rajtuk, nem okoznak komoly sérülést. Földbe ültetett hagymákból kelnek ki néhány hónap alatt, de az anyák utána szoptatják is őket. Előfordul, hogy leborotválják a töviseiket, főleg, ha más fajokkal kell együtt dolgozniuk. (Persze, ez csak egy Miéville-i faj a sokból, egészen különös, rémisztő, fura lényekkel vannak tele a könyvei.)
Végezetül itt van John Wyndham: A triffidek napja egy 1950-ben íródott regény, amelyben triffid nevű, a világűrből a Földre kerülő, és értékes növényi olajukért termesztett növények korlátozottan intelligensek, gyökereikkel mozogni is tudnak, agresszívek, és csoportos együttműködésre képesek. Miután az emberiség nagy része megvakul egy meteorzápor következményeként, a triffidek elszabadulnak a Földön. Persze, nem mindenki, például a főhős egy kórházban, pont egy triffid okozta szemsérülésből lábadozik (bekötött szemmel), akit aztán nem látó embercsoportok próbálnak elfogni, hogy ő legyen a szemük, ami létszükségletű az életben maradáshoz.
#Ajánló:
Videojáték: Chants of Sennaar
Idén gyakorlatilag minden videojátékot untam, vagy félbehagytam, de karácsony előtt jött egy két ember (és néhány külsős programozó) által készített, csodálatos indie kalandjáték, a Chants of Sennaar 2023-ból, és napokra elnyelt.
Ez egy nyelvészeti és sci-fi videojáték, ami egyszerre idézi meg a 80-as, 90-es évek klasszikus kalandjátékait, ugyanakkor brutálisan egyedi koncepció, zseniális, egymásbafonódó rejtélyekkel és történettel.
Sennaar egy bábeli toronyvilág, amelynek különböző szintjein különböző kasztok élnek, mindegyiknek saját nyelve, írása van, de idővel elfelejtették az egymás közti kommunikációt, ami a civilizáció lassú leépüléséhez, a kasztok elzárkózásához, elidegenedéséhez vezetett.
Legalulról, a tisztátalan pórnép és az őket terelgető egyházi világból indul a történet, a csuklyás, arctalan hőssel megpróbáljuk megérteni, mi történik körülöttünk, hova tűnt a próféta, és emellett igyekszünk bejutni a harcos kaszt által őrzött következő szintre. Majd tovább és tovább, egyre feljebb, eközben meg kell fejteni az újabb és újabb megismert kasztok nyelvét, majd pedig tolmácsolni is közöttük.
Ami igazán csodálatos, az a különböző nyelvek felfejtése, ami valami elképesztően okos kalandrejtvény folyamba van fűzve, sok évtizedes gamer pályafutásom alatt sem találkoztam ennyire összefonódó, jelentéssel bíró nyelvi játékkal, ahol a különböző mini-nyelvek mind más struktúra mentén épülnek fel, más a nyelvtan, egyes jelölések (pl. többes szám), sőt, másképp neveznek dolgokat is, de akad matematikai rész is, amikor meg kell érteni, hogyan is számol, és jelöli a számokat pl. a tudós kaszt. Ehhez jegyzetelni lehet az egyes írásjelekhez, hieroglifákhoz tartozó tippeket, majd időnként összepárosítani azokat képi megfelelőkkel, és így validálni a jelentéstartalmat.
Elképesztően izgalmas, ahogy az egyes szintekre érkezik az ember, és kezdetben semmit nem érteni a feliratokból, a lakók beszédéből, de aztán szép lassan, lépésről lépésre, csodálatos rejtvénykombinációk révén egyre közelebb kerül az adott kaszt drámája, problémája, és közben a teljes torony/Sennaar egészen vad science fiction kifutású rejtélye is.
Nekem ez a játék nagyon betalált, abszolút a kedvenc videojátékaim közé ugrott, és nagyon hosszan tudnék még mesélni róla.:)
A Chants of Sennaart egyébként jelölték Hugo- és Nebula-díjra is, mindkétszer a 2023-ban minden létező díjat elnyerő Baldur’s Gate III-mal szemben maradt alul, de hát nem is fair két ennyire mindenben eltérő játékot összevetni. Minden platformon játszható, ne hagyjátok ki.
#Érdekes
Egy jópofa, nagyon szerethető mini sci-fi rövidfilm a Saturday Nigh Live showból, ami Beppóról, a kitalált csimpánz űrhajósról szól, akit a NASA megpróbál hazahozni az űrből.
Öt független science fiction film, amiről talán nem is hallottál még:
#Ez is érdekelhet a korábbi hírlevelekből
Októberi hírlevél #19: menő sci-fi ötletek: időfelügyelő szervezetek és időrendőrség | Egy újabb kimaradt Felfalt kozmosz jelenet: a szupralabor | Az Alfa Holdbázisról | Filmajánló: A szer - Substance | Novemberi film/sorozatváró, stb.
TOP15 kedvenc science fiction regényem - hírlevél extra
Szeptemberi hírlevél #17: menő sci-fi ötletek: Kupolavárosok | Aktuális könyvajánlók és miket olvastam | Október 17-én Debrecenben lesz velem beszélgetés az októberi Kortárs folyóirat bemutatóján
(A címlap illusztráció Vladimir Manyukhin munkája.)
Köszönöm a figyelmet. Ha még nem tetted, iratkozz fel Te is!
És ha tetszett, ajánld másoknak is!