Markovics Botond sci-fi hírlevele #14 | 2024. augusztus
Sziasztok!
Ez itt Markovics Botond science fiction író hírlevele.
#Az év science fiction könyve a Felfalt kozmosz
Az SFF Vektor zsűrije 2023. legjobb science fiction regényének a FELFALT KOZMOSZ-t választotta.
Az SFF Vektor egy, a Moly.hu könyves közösségi oldal felhasználói által indított kezdeményezés, aminek a célja az, hogy kiemeljen olvasásra érdemes, érdeklődésre számot tartó sci-fi és fantasy könyveket az éves megjelenések közül.
“A Felfalt kozmosz egyszerre nagyívű űropera és családregény, amely egy, az egész emberiség sorsára kiható eseményt mutat be a három testvér, Emily, Kaito és Diali Schroeder életútján keresztül, miközben számos kérdést jár körbe. Mi történik, ha magának az univerzumnak a szabályai változnak meg? Van-e szabad akarat, vagy előre elrendelt a jövő?
Bővebben: https://sffvektor.hu/2024/08/10/a-2023-as-ev-sci-fi-ajanloja-es-az-ev-science-fiction-konyve/
#Menő sci-fi ötletek 2. - Teleportáljunk
Asimov pszichohistóriája és robottörvényei, Clarke hatalmas űrobjektuma, a Ráma, Herbert Dűnéjének sajátos ökoszisztémája a fűszerrel, homokférgekkel. Dan Simmons Shrike-ja és időkriptái, Orson Scott Card különleges képességű gyerekkatonái, Iain M. Banks Elméi, és a végtelenségig tudnám sorolni a science fiction irodalom fantasztikus ötleteit.
Én először ezekbe szerettem bele igazán kiskoromban, és az elkövetkező hírlevelekben egyfajta minisorozatként ezek közül szemezgetek egy-egy témakört, főleg mert érdekes, hogy egy-egy alapötlet ráadásul különböző írók fejében egészen másként születik újjá. Lesz szó később még különféle időfelügyelő szervezetekről, kupolavárosokról és sok-sok egyéb izgalmas ötletről.
Az első téma a Beszélő kutyák volt, most pedig jöjjön a:
Teleportáció
Teleportáció számtalan sci-fi regényben és filmben szerepelt. Néha azért, hogy megkönnyítse a karakterek mozgását, mint például az eredeti Star Trekben kezdetben költségvetési okokból találták ki az egyszerűbb transzportert, minthogy minden részben meg kelljen mutatni, hogy a legénység tagjai leszállnak a bolygóra (persze, később számos epizód épült a technológiára), míg más esetekben a történet szerves részét képezi. Most néhány kedvencemet emeltem ki, természetesen a teljesség igénye nélkül.
Jaunt
Alfred Bester 1956-ban megjelent klasszikus sci-fi regénye, a Tigris, tigris szereplői technológia nélkül azonban egészen más léptékben foglalkozik az azonnali áthelyeződéssel. A regényben egy Jaunt nevű tudós válik képessé először, hogy életveszélyben, az elméje segítségével elképzeljen egy másik helyet, ahová elteleportál. Ezt követően a jauntolás (vagy dzsauntolás, ami még Stephen Kinget is megihlette egy novella erejéig) gyorsan elterjed, és alapjaiban formálja át a világot, gazdaságot. Bester alaposan végiggondolta a következményeket, pl. hogy milyen veszélyt jelent a privátszférára, hiszen, bárki bejauntolhat a lakásunk belsejébe, ezért újfajta építkezési óvintézkedésekre van szükség, de újfajta lehetőségek is nyílnak.
És ezen túl is egy nagyon jó regény, ami messze megelőzte a korát, és valahol még a cyberpunk előfutárának is tekinthető: Tíz ok, amiért el kell olvasnod a Tigris, tigrist
Kvantumteleportáló görög istenek
Dan Simmons Ilium című regényében Thomas Hockenberryt, a 20. századi történész professzort kiszakítják a saját téridejéből, és a Trójai háborúba röpítik. Az egyik Múzsától azt a feladatot kapja, hogy dokumentálja az események eltérését Homérosz Íliászához képest. A Mars 27 kilométer magas Olympus Mons/Olümposz hegyén lakó istenek Zeusz kivételével ugyanis nem ismerik az Íliász eseményeit.
Az istenek két-három méter magas poszthumán lények, akik kvantumteleportálnak, energiafegyvereket, holografikus álcázóberendezéseket használnak, a trójai és akháj hősökkel pedig kényük-kedvük szerint játszadoznak, nanotechnológiával felerősítik a kegyeltjeiket, és ha kell, beleavatkoznak a csaták kimenetelébe.
Eközben a Jupiter-holdak körül élő intelligens, érző robotcivilizáció egy expedíciót indít a Marsra, mert nagy intenzitású kvantumjelenségeket észlelnek, amely veszélyt jelenthet az egész naprendszerre.
Csodálatosan kreatív ez a regény, amiben aztán Hockenberry ellop egy istentől egy kvantumteleportáló medált, és saját játszmába kezd Zeusz és istentársai ellen.
Minden szoba más bolygóra nyílik
És akkor ismét Dan Simmons, csak most a Hyperion 29. századi világa, amely teljes egészében a térnyelő/térkapu technológiára épül, folyók kanyarognak a térkapukon át tucatnyi bolygón, de egyes lakások szobái más-más bolygón vannak, csak átlépsz a kapun, és a hálószoba, a nappali, a terasz is máshol található. Csakhogy aztán kiderül, hogy a térkapuk a szimpla azonnali utazásnál sokkal fontosabbak.
Peter F. Hamilton a magyarul még nem olvasható Salvation-trilógia első kötetében egészen sok ponton megidézi a Hyperiont, kezdve rögtön a regény szerkezetével, mert szintén a Canterbury-mesékre épül: míg a Hyperionban hét zarándok meséli el az életét egymásnak utazás közben, itt öt különleges ember utazik egy idegen űrhajó roncsaihoz, és teszi meg ugyanezt. És itt portálajtók milliárdjai kötik össze a Naprendszer városait, meg más bolygókat, amely portálokat előtte el kell vinni a célhelyre (üdv, Xeno és migrátor féreglyukak!;)), így az előszoba New Yorkban van, a nappali a Marson, a konyha a Holdon, a hálószoba a Ganümédész holdon, a másik hálószoba… vagy fordítva. (Plusz van egy nagyon érdekes idegen idegen faj elég beteg motivációval, ami a történet lényegét adja.)
A sok hasonlóság ellenére teljesen más Hamilton verziója a Hyperionhoz képest, és ha választani kellene, nálam talán Hamilton bemutatója nyerne, ugyanis a Salvationben egy nagyon fura és kreatív betöréses, sok halottas mészárlás utáni modern helyszínelés adja a több bolygós lakásnézőhöz az apropót, ahol testek és testrészek több szobában, bolygón kerültek szétszórásra.
Végezetül megemlítem Frank Herberttől a Csillagkorbács/A dosadi kísérlet duológiát, amelyekről szintén hosszan lehetne írni, annyi jó ötlet van benne, itt pedig dimenzióajtókon közlekednek ide-oda a szereplők. Nekem rémlik, hogy itt olvastam először ilyen minden szoba más bolygón van ötletet, de bevallom, hiába lapozgattam a két könyvet, most nem találtam meg a részleteket.
#Felfalt kozmosz napló 6. (egyben utolsó) - Egy másfajta fizika
Az első szikra, amiből később maga a regény megszületett, 2010 környékén történt, amikor bevillant egy olyan világ lehetősége, ahol teljesen mások a fizikai törvények. hogyan nézne ki, miben lenne más, és mennyire lenne élhető? (Hogy mi történt az ötlettel a regény 2023-as megjelenéséig eltelt 13 évben, az egy egészen kalandos regényszületési történet, amiből hamarosan lesz egy hírlevél különkiadás is).
Egy olyan világot próbáltam elképzelni, ami gyökeresen más, mint a mi univerzumunk, de mégis élhető. Ahol például a fény sebessége sokkal, sokkal nagyobb, és ahol sokkal több a csillag. Aztán azon is sokat töprengtem, hogy mennyire tudnám felborogatni az alapvető gravitációs kölcsönhatásokat, megint csak úgy, hogy ettől még a végeredmény egy élhető univerzum maradjon.
Ekkor bukkantam rá tudományos anyagok között olyan gondolatkísérletekre, amelyek azzal foglalkoztak, hogy létezhet-e negatív előjelű tömeg, és ha létezne, akkor hogyan is működne. Na, ez elképesztően izgalmas pillanat volt. A negatív tömeg leegyszerűsítve teljesen fordítva működik, mint az ismert tömegrészecskék. Ha ellökjük, felénk indul, a pozitív tömeget eltaszítja magától, és hasonlók. (Itt van példaként egy ismeretterjesztő cikk róla.) 2010-ben azonban még csak elvétve találtam angol nyelvű anyagokat, leginkább az internet mélyén, senki által nem olvasott disszertációk, elméleti cikkek között kutakodva, amikor 2020 környékén elkezdtem írni a Felfalt kozmoszt, már egészen sok anyagot találtam.
Mindez így együtt meg is teremtette a Szupraverzum kaotikus alapjait, a mindent átjáró fénnyel és nagyon gyors fénysebességgel, a negatív és pozitív tömeg miatti, csillagrendszerek nélküli szabálytalansággal, ahol a bolygók és a csillagok vad pályákon száguldanak az űrben, na és a jövőszellemekkel, amelyek jövőbeli események kivetülései, mintha a kvantumvalóságok egyike nyilvánulna meg, és “kikényszerítené”, hogy végül meg is történjen (bővebben itt).
A Szupraverzumban nincs fénysebességkorlát, illetve ha van is, az sokszorosa a mi világegyetemünkben ismert határnak. A fény sok millió, milliárd vagy még több kilométert tesz meg a másodperc törtrésze alatt. Talán ennek is köszönhetően a szupraűr hőmérséklete valahol három Celsius-fok körül lehetett. És ami még megdöbbentőbb, hogy nincs vákuum sem. A földi légnyomásnak megközelítőleg a fele mérhető a szupraűrben is, amelyet nitrogén, oxigén, hidrogén, metán keveréke alkot. Ez azt jelenti, hogy űrruha nélkül, egy légzőmaszkkal is életben lehet maradni odakint. Mint a Tanzeren. Durva, mi? De erre később még visszatérek.
A Szupraverzum sokkal-sokkal sűrűbb, mint az Univerzum, és sokkal több anyagot is tartalmaz, amiből zömében valószínűleg szintén hidrogénalapú csillagok és bolygószerű objektumok keletkeznek, azonban csak nagyon ritkán alkotnak gravitációs vonzáson alapuló rendszereket.
A hiperszkópunk adatai szerint a Szupraverzumban nem léteznek galaxisok. Sőt, csillagrendszerek is csak elvétve. A csillagok és a csillagok nélküli bolygók szabadon száguldoznak. Szóval, ez egy meglehetősen kaotikus univerzum.
Kaito Schroeder a Szupraverzumban tett kalandozásairól pedig egészen hajmeresztő dolgokat mesélt később, amikor visszatért a mi univerzumunkba:
“Becsapódtam az egyik hold méretű, csigaház formában megcsavarodott alakzatba. Szerencsém volt, hogy a fraktálhold negatív tömegének taszítóereje fékezte a becsapódást. Az automatika nem a felszín felé irányította a siklót, hanem a csavarodott részeken belülre. Ezt nem tudom, mennyire lehet így, elmondás alapján elképzelni. Mindegy. Szóval belül nekiüköztem egy sziklaoromnak, onnan a taszítóerő miatt visszazuhantunk, és egy sziromréteg belső felületébe csapódtam.
Az űrsikló kettétört, vagyis inkább több darabra. Túléltem néhány zúzódással. A belső levegő elszállt, de a köd nitrogén-oxigén keveréke valóban belélegezhető volt. Hihetetlen, de tudtam lélegezni. Éltem. Más volt ugyan a levegő, hónapokig folyamatosan krákogtam, valami marta a torkomat, a tüdőmet, de aztán ez is lassan csillapodott. Alkalmazkodtam. Gondold el, Emily, egy hatalmas űrköd, amin belül belélegezhető a levegő!
Egy néhány négyzetkilométernyi, sziromszerű fraktálhéj belső felszínén álltam, nagyjából fél g-s nehézkedésen. A szirom peremén túl maga a végtelen szakadék tátongott. Ha leugrom, a belülről kifelé irányuló gravitációs taszítás kilökött volna a fraktáltömbből. Örökké zuhantam volna, tehetetlenül, keresztül a ködön millió kilométereken át. Valószínűleg éhen-szomjan haltam volna, mielőtt elérem a köd peremét, ahol aztán úgyis megfulladtam volna. Szóval, nem lett volna jó ötlet leugrani, sem leesni.
A sziromhéj másik oldala felfelé hajlott, és végül olyan meredek lett, mint egy sziklafal, amin nem tudtam felmászni.
Ottragadtam.”
(Az előző öt írást itt találjátok. 1. Emily Shroder és a tachionok, 2. Kaito Schoeder és a Szupraverzum, 3. Diali Schroeder anyakomplexusa, 4. A Szupraverzum jövőszellemei, 5. Szusztinizmus és alapjövedelem)
A könyv megvásárolható:
Agave kiadó webshop: https://agavekonyvek.hu/konyv/science-fiction/felfalt-kozmosz/
E-könyv: https://dibook.hu/konyv/felfalt-kozmosz
Bookline: https://tinyurl.com/2curzmp5
Lira: https://tinyurl.com/22s9se7v
#Óriásplakáton a Xeno, avagy 30 könyv a Bridge Budapest éves könyvajánlóján
A Bridge Budapest, akik az Álljon meg egy novellára kampányt is csinálták, 30 könyvet ajánlanak idénre egy utcai plakátkampányban, köztük a Zsoldos Péter-díjas 'Xeno' című science fiction regényemet is, amely migrációval, kultúrák közti gyűlölködéssel, megértéssel és meg nem értéssel is foglalkozik több idegen civilizációval való együttélésen keresztül. Az pedig igazán megtisztelő, hogy olyan nevek közé került a regény, mint Szabó Magda, Marie Aubert, Jón Kalman Stefánsson, Asimov, Andy Weir vagy Khaled Hosseini.
#Ajánlók:
M. R. Carey: A végtelenség kapuja (regény, Fumax,2024)
Már amikor tavaly angolul megjelent, kinéztem magamnak Carey multiverzumos sci-fijét. Carey írta a Kiéhezettek című gombafertőzéses, poszt-apokaliptikus sci-fi regényt (van magyarul), amiből egész jó film is készült hajdanán, plusz az ő nevéhez fűződik a Fumaxnál nyáron útjára indult Lucifer képregénysorozat, ami a Sandman spinoffja, valamint az Unwritten című kiváló képregénysorozat (egyelőre csak angolul).
Ez viszont egy izig-vérig tudományos science fiction, ami az első 100 unalmas oldal után hirtelen nagyon szórakoztatóvá válik, és nagyon okosan építi fel a multiverzumok Földjeire épülő birodalom koncepcióját, érdekes karakterekkel (egy tudósnő, egy “katona”, és Topáz, az intelligens nyúlszerzet, mert az alternatív univerzumokban bármi megtörténhet.
Talán az egyetlen dolog, amit kifogásoltam, hogy kicsit hosszabb, mint amit a történet igényel, 600 oldal, néha túl bő lére van eresztve, sajnos ez manapság sűrűn előfordul, de ez legyen a legnagyobb probléma. A másik az, hogy ez csak a történet első fele, és a függővég után olvastam is volna tovább.:)
Hayao Miyazaki: Nausicaa of the Valley of the Wind (manga, angol)
Poszt-apokaliptikus biopunk és klímafikciós manga. Nem mai darab: Miyazaki 1982 és 1994 között rajzolta meg ezt az 1100 oldalas csodát, amiből egészen tűrhető áron érhető el egy díszdobozos, kemény kötetes, angol nyelvű kiadás.
Még nem értem a történet végére, mert azért itt-ott megdöccen, zavarossá válik, de ettől függetlenül gyönyörűen megrajzolt, különleges történet, ami sokkal aktuálisabb most, mint hajdanán, ahol évszázadokkal későbbi jövőben különféle birodalmak küzdenek egymással és a szárazföldeket elnyelő fertőző spórafertőzéssel, miközben az elfeledett ipari/technológiai múlt emléke, amely mindezt okozta, már csak töredékekben maradt fent.
Makoto Yukimura: Planetes (manga, angol)
Ez egy 1999 és 2004 között futó hard science fiction manga, kb. 1100 oldal, szóval, nem hosszú. A 2070-es években játszódik, egy űrszemét eltakarítással foglalkozó cég egyik kis űrhajójának legénységét, azok életét, világhoz való viszonyát követi nyomon nagyon emberien, közben remek űr/sci-fi témákat hozva elő az alap űrszeméten túl pl. az űrben élők, a Holdon születettek viszonyát az anyabolygóhoz, mihez kezdjenek egy űrben keringő koporsóval, sugárzás, űrbetegség és hasonlók.
Nem mai manga ez, viszont van egy anime változata, és az tehet róla, hogy a mangaváltozatot eddig kerültem. Az animének ugyanis többször neki futottam, de 10 perc után mindig kinyomtam. Az újonc Tanabe megérkezik az űrszemét eltakarító csoporthoz, és ordít, csetlik-botlik, mint egy paródiában, köszönöm, be kell látnom, továbbra sem tudok ezen túllépni. Azért sem értem, mert Tanabe a mangában 300 oldal után bukkan fel, és nem debil, csak fél és nem elég ügyes, ég és föld a két karakter ábrázolása közti különbség. Olyan, mintha egy komoly scifiből 8 éveseknek való gyerekfilmet csináltak volna. Nem zárom ki, hogy később komolyabbra vált az anime is, de azt hiszem, én inkább maradok a mangánál. És ajánlom mindenkinek, aki szereti a scifit és még nem olvasta, plusz egy kicsit tud angolul. Az első kötet nagyon jó, a második már kicsit kevésbé erős, néha elveszik a fókusz, de még így is remek sci-fi témákkal szolgál.
Van egy egészen szép Dark Horse két kötetes kiadás belőle, aminek csak egy baja van, hogy nem kemény kötetes és nem egy kicsivel nagyobb méretű, de így is nagyon szép.
Robert Kirkman: Invincible (képregény, angol)
Manapság egyre kevésbé vonzódom a szuperhősös sztorikhoz, úgy érzem, nekem már nem tudnak sok újat nyújtani, ráadásul pont a szuperhősség sokszor olyan pajzs a legtöbb szereplő számára, ami miatt nem tud elég izgalmas lenni egy ilyen sztori. Aztán szembe jött az Invincible (a képregény, nem az animációs), és mivel az angol deluxe kiadás nagyon szép, gondoltam, teszek vele egy próbát. Na, azóta beszereztem mind a 12 kötetet angolul (és a jó hír, hogy ugyanez a kiadás hamarosan elkezd megjelenni magyarul is), és imádom az egészet.
A magyar kiadás kapcsán fogok róla külön írni egy hosszabb ajánlót is, most legyen elég annyi, hogy Robert Kirkman (The Walking Dead) koncepciója egészen egyedi és friss, tele DC/Marvel utalásokkal, áthallásokkal, csak mégis sokkal mélyebb és számomra szórakoztatóbb. Mark Grayson, aki a Föld legnagyobb szuperhősének, a Viltrumról származó Supermanszerű Omni-mannak a félig ember, félig viltrumi fia, még a történet elején megtudja, hogy apja nem egészen az, akinek mondja magát, innen pedig nincs megállás, a Föld védelmezőjeként próbál helytállni, de közben számtalan fura entitás, gonosz, idegen ellenség elől kell megvédenie társaival a Földet, emellett a családi és szerelmi életét próbálja menedzselni. Nagyon komplex, nagyon szórakoztató az egész, én meg nagyon imádom.
Lente Gábor: Tudomány a Dűne világában (Typotex, hamarosan)
Ez a könyv majd csak ősszel fog megjelenni a Typotex kiadótól, véletlenül jött velem szembe, és kifejezetten érdekesnek tűnik.
Fülszöveg: Vajon miért nincsenek robotok a Dűnében? Megvalósulhat-e a csillagközi utazás? Hogyan működnek a sivatagi cirkoruhák, és vannak-e a homokférgeknek földi rokonai? Frank Herbert klasszikusa nem válhatott volna a sci-fi-irodalom alapművévé, ha lenyűgöző ötletei nem adnának tápot a lehetséges elméleti és technológiai hátterüket firtató élvezetes spekulációk számára. Lente Gábor újabb multidiszciplináris könyvében nagyon is komolyan veszi ezeket a gondolatjátékokat: nemcsak azért, mert szenvedélyes Dűne-rajongó, de azért is, mert a népszerű fantáziauniverzum kiváló lehetőséget teremt a csillagászati, kémiai, biológiai vagy éppen nyelvészeti elemzésekre és ezeken keresztül a tudományos kalandozásra.
#Érdekes
Itt az Alien: Romulus! Ti várjátok? Én az előzetes és az első hírek alapján egészen optimista vagyok, mára meg is van már a mozijegyem.:)
És kicsivel később meg jön a Netflixre a Terminator Zero, ami Skynet öntudatra ébredéséről és a hatalomátvételről szóló animációs sorozat lesz (augusztus 29-én, ami egyben az Ítélet napja;)). Az előzetes nagyon hangulatos.
Ez is érdekelhet:
2024. júliusi hírlevél: Menő sci-fi ötletek 1. - Beszélő kutyák | Mit írok most? | Felfalt kozmosz: Szusztinizmus és alapjövedelem
Könyvheti könyv- és képregényajánlók
Köszönöm a figyelmet!
Ha tetszett, ajánld másoknak is!
