TOP15 kedvenc science fiction regényem | Markovics Botond sci-fi hírlevele - extra

Sziasztok!

Nemrég egy beszélgetés közben felmerült egy látszólag egyszerű kérdés, hogy mik a kedvenc science fiction regényeim, és rádöbbentem, hogy ezt komolyabban még sosem gondoltam végig. Válaszként akad ugyan néhány reflexből bemondható könyvcímem, de most eltűnődtem:

Mi lenne, ha végignézném a könyvtáramat, a teljes eddigi olvasmánylistámat, és készítenék egy TOP15- kedvenc sci-fi listát?

Na, de mik legyenek a szabályok? Egy szerzőtől csak egy kötet? De miért? Hiszen a címben nem szerző szerepel, hanem regény, és simán lehet olyan író, aki akár több könyvével is felférhet. Rangsor nélküli lista legyen, vagy próbáljak meg sorrendet is felállítani? Legyen így, hiszen nagyobb kihívás, ha van sorrend.

Sőt, sokkal nagyobb, mint elsőre gondoltam.

Úgyhogy alapos, de gyakran érzelmi alapú mérlegeléssel összegyűjtöttem azt a 15 regényt, amikre valóban a kedvenceimként tekintek. Van még legalább ötven olyan science fiction könyv, amiket nagyon szeretek ezeken túl is, de pont erre a nagyon szűk listára nem fértek fel - néhányat azért kiemeltem külön. Megkockáztatom, ha fél év múlva újra nulláról nekiállnék ennek a listának, a könyvek egy része is más lenne, egyszerűen más hangulatban valószínűleg más címekre emlékszem vissza szívesebben. Na, meg azért is, mert irodalmi, művészeti alkotásokat nem is igazán lehet egymáshoz méricskélni, osztályozni.

Vannak itt klasszikus és modern könyvek, talán meglepő kimaradók, meglepő felkerültek, nem volt célom, hogy ismert, fontos, fajsúlyos regények feltétlenül ott legyenek rajta, azokat válogattam ki, amelyeket valamiért igazán szeretek, akár csak azért, mert olyan élethelyzetben olvastam, amikor épp nagyon jól esett az a történet.

Először is, mi hiányzik?

Pl. az Alapítvány. Vagy bármely Asimov. Szeretem az Alapítványt, de talán azért, mert már több mint 80 éves regény, sosem szívott magába annyira, hogy kedvencnek nevezzem. Aztán nincs Philip K. Dick-regény sem, ez is szimpla ízlés, és mindig azt éreztem, hogy Dick a regényeivel nem nekem írt, de közben a novelláit, novellásköteteit sokkal jobban szeretem. És ez teljesen oké.

Éppen lemaradtak, és hihetetlen, hogy kimaradtak:

Octavia Butler: A magvető példázata (1993) - ez is egy olyan történet, mint pl. A szolgálólány meséje (1995), ami ma sokkal ijesztőbb jövőképnek érződik, látva a körülöttünk zajló folyamatokat, ahogy pl. az interneten egyre jobban visszaszorul értelmes kommunikáció, és két pillanat alatt esnek egymásnak emberek. Már csak azért is érdemes elolvasni ezt a regényt, hogy aztán mindent megtegyünk azért, hogy ne jussunk el odáig, amit a könyv bemutat.

Peter F. Hamilton: Salvation-ciklus - ez egy viszonylag új Hamilton-trilógia, nincs is belőle magyar kiadás még, és lehet, hogy idővel ez a trilógia még feljebb lép a listán. Nagyszabású, több ezer éven át tartó küzdelem az emberiség jövőjéért egy könyörtelen, vallási fanatikus idegen civilizáció ellen, aki helyettünk dönt arról, hogy hogyan is kellene üdvözülnünk. Na, ennél persze, sokkal mélyebb és depresszívebb a sztori.

Andy Weir: A marsi - Mart Watney egyszemélyes túlélődrámája a Marson sok-sok humorral, feszültséggel és izgalommal. Talán azért csak majdnem listás, mert pont ennyi, és a történet jellegénél fogva nem is tud ennél mélyebbre menni.

Naomi Alderman: A hatalom - A nők különleges képességre tesznek szert, ez pedig alapjaiban forgatja fel a társadalmat, és egészen új viszonyrendszert hoz létre. Szintén nagyon szerettem volna feltuszkolni a listára, de végül nem sikerült.

Isaac Asimov: Én, a robot - Írtam, hogy Asimov nincs a listán, de az Én, a robot viszont majdnem felkerült. Talán fel is került volna, csak hát nem regény, vagy nem teljesen az. Évtizedeken átívelő novellafüzér, amelyben Asimov felállítja a robotika három törvényét, majd számos dilemma által feszegeti ezek működését, hatékonyságát. Intelligens sci-fi, kicsit sajnálom is, hogy csak itt tudtam megemlíteni.

Vonda N. McIntyre: Az Enterprise elindul - Az első magyarul megjelent és egyben életem első Star Trek-regénye volt, szóval, itt azért erős a nosztalgiafaktor is. Szinte az utolsó pillanatig benne volt a TOP15-ben, de végül lemaradt. Ettől függetlenül egy nagyon jól megírt időutazós történet, amiben Jim Kirk-öt Dr. Mordreaux, a briliáns tudós, elítélt bűnöző és időutazó a regény elején megöli, Spock pedig a megszerzett időcserélő technológiával a gyilkos nyomába ered, hogy megpróbálja visszacsinálni Kirk halálát.

És akkor a lista:

15. Clifford D. Simak: A város

(Eredeti megjelenés: 1950, első magyar megjelenés: 1972, fordította: Kuczka Péter)

Lassan 75 éves lesz ez a melankolikus hangulatú sci-fi regény, amelyben az emberiség elhagyja a Földet, amelyet más fajok vesznek birtokukba. Intelligens kutyák tábortűz mellett mesélnek mindenféle régi mondákat egy ember nevű fajról, közben azon méláznak, hogy mindez valószínűleg csak kitaláció. Kevés részletre emlékszem már belőle, főként csak a keserédes hangulata maradt meg bennem, de amikor most eszembe jutott a könyv, tudtam, hogy nagyon gyorsan újra kell olvasnom, és a listán a helye. Kicsit azért félek, hogy közben annyit változott a világ, hogy nem biztos, hogy mai fejjel is tényleg tetszene-e, de majd meglátjuk.

14. Alastair Reynolds: Napok háza

(Eredeti megjelenés: 2008, magyar megjelenés: 2012, fordította: Bujdosó István)

Nagyon szeretem Reynoldst, és ez talán a legelszálltabb könyve, izgalmas kettős időszerkezettel, millió éves távlatokkal, ahol az emberiség a galaxisban egymástól elszigetelt mikro-civilizációkra bomlott szét, de még a legintelligensebb, egykoron emberi életformák sem tudnak felülkerekedni a fénysebesség korlátján.

Abigail Gentian (és több társa) millió évekkel korábban ezer klónt készíttetett önmagából, majd kiküldte őket a csillagok közé, hogy információkat és tudást gyűjtsenek. Ezek a klónok, más néven a hasadványok évezredeket töltenek utazással, hibernálva, tudással, információval kereskednek a szétszakadt civilizációk közt járva, de bizonyos időközönként újra találkoznak, és egy ezer napos „egyesülés” során megosztják egymással emlékeiket, tapasztalataikat.

13. Cixin Liu: A sötét erdő (Háromtest-trilógia 2. könyv)

(Eredeti megjelenés: 2008, magyar megjelenés: 2018, fordította: Dranka Anita)

Az, hogy ez a könyv felkerült a listára, engem is meglepett, ugyanis a Háromtest-trilógia első kötete valamiért nem igazán fogott meg, ezért egy időre úgy döntöttem, nem is olvasom tovább. Aztán évekkel később mégis nekivágtam a folytatásoknak, mert motoszkált bennem a kíváncsiság, hogy mi történhet a trisolarisi invázióval, mert azért A háromtest-probléma vége mégis eléggé tetszett.

Nos, A sötét erdő nekem minden szempontból sokkal jobban tetszett, vannak érdekes karakterek, rejtélyek, feszültség, ötletek, és a főhős, Luo Ji, aki az egyik, teljhatalmat kapó Falképzővé válik, kellően érdekes és furcsa karakter ahhoz, hogy a közelgő trisolarisi invázió nyomása közepette is megadja azt a kis reményt a depresszióba forduló Földnek, hogy van remény.

12. Vernor Vinge: Tűz lobban a mélyben

(Eredeti megjelenés: 1992, első magyar megjelenés: 2012, fordította: Tamás Gábor)

Vinge ezen könyve igazi űropera, tele eredeti ötletekkel, fajokkal, na és a Gondolati Zónák elméletével, ami szerint a Galaxis körkörösen kifelé egyre magasabb technológiai, sőt mentális szintet érhetnek el az ott élő fajok. Legbelül a Gondolattalan mélység található. A Föld a Lomha zónában található, de a történet java a még eggyel fejlettebb Kívül zónában játszódik. Ezen túl pedig ott van a Transzcendencia az a zóna, ahol a Kívülben élő fajok által rettegett és elképzelhetetlen szuperintelligenciák, a hatalmak jönnek létre, ahol a technológiának nincsenek korlátjai, ahol minden lehetséges. A zóna peremén létesített emberi űrlabor tudósai egy ősrégi archívumot vizsgálnak, de közben elszabadítanak az archívumból valamit, amit évmilliókkal ezelőtt jó okkal zártak be oda.

A könyv egyik legegyedibb ötlete egy olyan középkori társadalom, amely alacsony intelligenciájú kutyalényekből áll, amelyek azonban mentális kapcsolatot tudnak létesíteni egymással, így 2-3-4 egyed időről időre egy nagyobb csoporttudattá áll össze, és komplex feladatokat is meg tudnak oldani összedolgozással. A könyv ezen része hihetetlenül izgalmas és érdekes. De vannak itt még szintén egyedi növényi intelligenciák, izgalmas kozmológiai fejtegetések, és kevésbé erős karakterek is.

11. Félix J. Palma: Az idő térképe

(Eredeti megjelenés: 2008, első magyar megjelenés: 2011, fordította: Latorre Ágnes)

Ez egy pimasz, és egyben a viktoriánus-kori irodalomnak is tisztelgő, időutazós regény, rengeteg olyan apró ötlettel, amik miatt nagyon szeretem. Például, ahogy az író időnként kikönyököl a lapok közül, és elbeszélget az olvasóval, de közben újra és újra az orránál fogva vezet, eközben pedig elénk varázsolja a tizenkilencedik század végi kort. Találkozhatunk többek közt H. G. Wellsszel, Hasfelmetsző Jackkel, az Elefántemberrel, Bram Stokerrel, szóba kerül nevesítés nélkül a Coca-Cola és rengeteg korabeli utalás, ahogy Wells híres művének, Az időgépnek a történetét és születése körülményeit is felidézhetjük, sőt, gőzmeghajtású idővillamoson meglátogathatjuk a 2000-beli Londont, ahol a hős Schakleton kapitány vív háborút az automata robotok ellen. “Tessék csak, tessék, nyájas olvasó… álmodban sem élhetsz át olyasmit, amivel itt találkozol.”

10. Naomi Alderman: A jövő

(Eredeti: 2023, magyar megjelenés: 2024, fordította: Borbély Judit Bernadett)

Aldermantól a Hatalom éppen lemaradt, a legújabb regénye viszont nem. Ez a legfrissebb könyv a listán, hiszen idei, 2024-es élmény, és úgy is egészen előkelő helyet kap, hogy nagyon friss olvasmányélmény. Ez pedig elég komoly teljesítmény.

A technológia és ember kapcsolatát feszegető, remek stílusban megírt, meglepő fordulatokkal teli, apokaliptikus sci-fi. A regény szerinti közeljövő nagyon közel jár a pusztuláshoz, és a világbeli fiktív, paranoiás techmilliárdosok már évek óta készülnek is rá különböző vész-forgatókönyvekkel, titkos bunkerek tucatjaival, kimenekítési tervekkel. A világvége pedig idővel elkerülhetetlenül eljön, és Martha Einkorn, az egyik milliárdos asszisztense, valamint Lai Zhen, a különc blogger és túlélőművész pedig akarva-akaratlanul részeseivé válnak a világot alapjaiban megváltoztató eseményeknek.

9. Orson Scott Card: Végjáték

(Eredeti megjelenés: 1985, első magyar megjelenés: 1991, fordította: F. Nagy Piroska és van egy Bihari György fordítás is)

Hogy a Végjáték csak kilencedik? Hiszen korábban többször tettem már a kedvenc, top 5 sci-fi regényem közé. De tévedek, mégsem, mert az egy másik Card-regény volt.

A Végjáték tökéletes belépő bárki számára a science fiction regények világába, Ender Wiggin a Hadiskola többi szuper-képességű diákjaival együtt kíméletlen manipulációk közepette készül fel a hangyok elleni totális háborúra, mint a jövő hadvezérei, de ezért lelkileg és mentálisan is nagy árat fizetnek, mert a katonai vezetés kíméletlenül kihasználja és manipulálja őket. Nagyon izgalmas lélektani regény, feszes, érzékeny, a zéró gravitációs taktikai részek is nagyon egyediek, a vége pedig egy hatalmas gyomros az olvasónak.

8. Frank Herbert: Dűne messiása

(Eredeti megjelenés: 1969, első magyar megjelenés: 1992, fordította: Gáspár András, Galamb Zoltán)

Tudom, hogy sokan nem szeretik annyira a Dűne közvetlen folytatását, mint én, de hát mások vagyunk. Nekem ez volt a folytatások közül csúcspont (a másik a Dűne eretnekei), ez talán azért is, mert nagyon sokat vártam tizenévesen a magyar kiadásra. Másrészt azért, mert tűpontosan ábrázolja Paul Atreidest, a genetikai fajnemesítésben megnyomorított szuperhumánt, aki hiába győzte le a császárt és a Harkonnenneket, ettől még egy esendő ember a képességei, jövővíziói között vergődve, ahogy megpróbálja megakadályozni totális pusztulást, de közben magától ellökni a rá rakódó terhet és a jövőt. Sci-fibe oltott, lélektani királydráma arctáncoltatókkal, fura szerzetekkel, meglepő régi karakterekkel, összeesküvésekkel, Liga-navigátorokkal, és hú, mekkora, kompromisszum mentes film-lázálmot lehet ebből csinálni. Ugye, Denis?

7. John Wyndham: A triffidek napja

(Eredeti: 1951, magyar megjelenés: 1990, fordította: Gálvölgyi Judit)

Régi olvasmány, és talán az első apokaliptikus, poszt-apokaliptikus regény volt (1951-ben jelent meg angolul), amit hajdanán olvastam, sőt, biztos vagyok benne, hogy számtalan hasonló történet előképe lehetett, gondolok itt például a zombiregényekre.

A történetben egy triffid nevű, korlátozottan intelligens, gyökereikkel mozogni is tudó, a világűrből a Földre kerülő, és termesztett növények kerülnek evolúciós előnybe, miután az emberiség nagy része megvakul egy meteorzápor következményeként. Persze, vannak kivételek, például a főhős is, akit aztán nem látó embercsoportok próbálnak elfogni, hogy ő legyen a szemük, ami létszükségletű az életben maradáshoz. Ez a könyv szerintem mai szemmel is megállja a helyét, és biztos vagyok benne, hogy számos zombitörténet is merített innen hangulatban, ötletekben.

6. Dan Simmons: Ílion

(Eredeti: 2003, magyar megjelenés: 2015, fordította: Huszár András)

Dan Simmonsról legtöbbeknek valószínűleg a Hyperion-ciklus ugrik be, viszont itt van a másik csodálatos és elszállt sci-fi duológia (Ílion és Olümposz), ami szerintem majdnem olyan jó. Az első kötete mindenképpen. Kevés izgalmasabb koncepciót tudok mondani, mint amikor egy 20. századból elrabolt történész, Thomas Hockenberry professzor a Trójai háború közepén találja magát, ahol a valóságos és kvantumteleportálva közlekedő görög istenek arra kényszerítik, hogy dokumentálja, miben tér el a háború Homérosz Íliászától. Eközben értelmes robotlények, a moravecek utaznak a Jupiterről a Marsra, és közben Shakespeare-ről beszélgetnek. A Földön pedig a múltjukat elfeledett dekadens emberi közösség élnek nagyon furcsa szabályrendszerek közt. Mi folyik itt tulajdonképpen?

Aztán ahogy a szálak elkezdenek összeérni, Hockenberry ellop egy kvantumteleportálót, és elkezdi szívatni Zeuszékat, Akhilleusz és Hektór összefog az istenek ellen, Odüsszeusz pedig váratlanul feltűnik a távoli jövős Földön, a moravecek pedig jól belekeverednek a Trójai háborúba.

Akinek van türelme, megpróbálhatja feltérképezni a Homéroszon túli egyéb irodalmi utalások tucatjait, és elveszhet a Shakespeare-szonettek, Proust Az eltűnt idő nyomában vagy Nabokov Adája közt, de még jódarabig lehetne sorolni azt az irodalmi kavalkádot, amibe még a magasirodalmi póz bicskája is beletörne. Csodálatos irodalmi és sci-fi zsánerkáosz ez, kár, hogy a lezáró második kötet már kevésbé tetszett.

5. Orson Scott Card: A holtak szószólója

(Eredeti: 1986, első magyar megjelenés: 1995, fordította: Szántai Zsolt és Körmendi Ágnes)

Nagyon szeretem a Végjátékot, viszont a sorozatból mégsem a klasszikus első kötet a kedvencem, hanem a folytatása, A holtak szószólója, a felnőtt Ender és a malackák nevű idegen civilizáció találkozása. Ez a könyv részben Ender az első kötet eseményei miatti bűntudatára épül, emellett a malackák képében egy nagyon különleges idegen faj életébe és gondolkodásába enged betekintést - ami gyökeresen másképp működik, és ez a megértés, meg nem értés, meg a könyv egyedi hangulata egészen különleges olvasmányélménnyé tette.

Card hihetetlen érzékenységgel képes írni az emberi fajról, az esendőségünkről, a hibáinkról, úgy, hogy közben az Ender-történetekben végig jelen van az emberi fajba, az egymás elfogadásába, megértésébe vetett hit. (Valószínűleg sosem fogom megérteni azt a kettősséget, amely Card egyes gyűlöletkeltő nyilatkozatai, valamint a végtelenül emberi regényei között feszül.)

4. Peter F. Hamilton: Pandóra csillaga

(Eredeti: 2004, magyar megjelenés: 2014, fordította: Vitális Szabolcs)

Talán a valaha írt egyik legizgalmasabb és legötletesebb idegen faj található ebben a könyvben, az a rész, ami kifejti a gondolkodásukat, evolúciós fejlődésüket, önmagában egy csoda. E mellé van egy optimista jövőkép, az értelmes, okos emberiségről, amely féreglyukak által terjeszkedik a galaxisban, és talál egy titokzatos energiamezővel elzárt csillagrendszert. Persze, kíváncsiak is vagyunk, pedig Pandórának sem a szelencéjét, sem a csillagát nem kéne piszkálni.

Elképesztő sci-fi világépítés, felfedezések, ötletek, csak kicsit sok szereplő és oldal. Sajnos a történetet lezáró 2. kötet, a Júdás elszabadul már nem fért fel a listára, mert nekem kicsit sok benne a felesleges történetszál és az értelmetlen lövöldözés, de ettől még az is jó könyv.

3. Alastair Reynolds: Redemption Ark (sajnos egyelőre csak angolul)

(Eredeti megjelenés: 2002)

A Jelenések tere-sorozat nagy lendülettel indult útjára magyar nyelven sok évvel ezelőtt, és itt el is akadt az egész. Pedig! A második kötet, a Redemption Ark mutatja meg igazán, mitől elképesztő ez a világ, és hogy nemzetközileg is mennyire alulértékelt író Alastair Reynolds. (Azért nem kell sajnálni sem, masszív olvasótábora van, plusz ő volt az aki a 2010-es években 1 millió angol fontos kiadói gigaszerződést írt alá 10 évre, 10 könyvre).

Órákon át lehetne taglalni a könyv apró részleteit, a társadalmi-politikai rendszereket, amelyek teljesen logikus szimbiózisai ennek a jövőnek és technológiai fejlettségnek, közben borzongatóan idegenek és ismerősek egyszerre, a helyszíneket: a Yellowstone bolygó nanotech pestise által átformált Chasm Cityjétől kezdve a Resurgam körül keringő fényölelő hajó, a Nostalgia for Infinityig. Itt ne várjon senki cikázó űrhajókat, vagy lézerpisztollyal rohangászó hősöket, olyan elképesztő sci-fi ötletek sorakoznak helyettük, mint pl. a tehetetlenség felfüggesztése révén elért extrém g-s gyorsulás. A könyvben leírt relativisztikus sebességen történő üldözés pedig a valaha írt legeredetibb űrbéli harcok egyike. Miért nincs ez a regény magyarul???

2. Frank Herbert: Dűne

(Eredeti: 1965, első magyar megjelenés: 1987, fordította: Békés András)

Hát igen, a Dűne örök. Tizenéves korszakom kedvenc regénye, azon kevés régebbi sci-fik egyike, amelyek témájuknál fogva nem avultak el, nem váltak porossá. Mire Paul Atreides és a sivatagbolygó története kb. 13-14 évesen a kezembe került, elég sok sci-fit olvastam, de az ifjú Paul kifinomult intelligenciájával és felelősségtudatával szinte példaképemmé vált, és ugyan csak a töredékét fogtam fel a szöveget körbefonó filozófiának, de a Dűne sivatagai és homokférgei ettől még ugyanúgy elvarázsoltak, mint később a további részek. Szerencsére mindez felnőtt fejjel sem változott, csak újabb és újabb jelentésrétegek épültek be az olvasásaimba.

1. Dan Simmons: Hyperion

(Eredeti: 1989, első magyar megjelenés: 2001, fordította: Békési József, Huszár András)

Bevallom, az első két helyen egy egészen érdekes, utolsó pillanatos csere történt. A lista már régen kész volt, csak a szöveget kellett megírnom hozzájuk, erre az utolsó simításoknál váratlanul megcserélem a Dűnét és a Hyperiont? Micsoda eretnekség ez! Mégis megtörtént.

A 29. században az emberiség egy térkapukkal összekapcsolt csillagközi államban él, amelyet mesterséges intelligenciák manipulálnak, emellett Számkivetettek néven ismert, az emberi léttől eltávolodott egykor emberi ellenséggel hadakoznak.

Hét zarándok indul a hírhedt Hyperion bolygóra, egy pap, egy katona, egy költő, egy tudós, egy nyomozó, egy konzul és egy keresztes lovag, és az utazás közben sorra elmesélik egymásnak, hogy miként is találkoztak a Hyperionon élő félelmetes, természetfeletti tövistestű lénnyel, a Shrike-kal, a fájdalom urával, aki a titokzatos időkriptákat őrzi.

Emlékszem, hogy mennyire mellbe vágott rögtön az első történet, a két jezsuita atya, Leonard Hoyt és Paul Duré missziójának végzete, hogy mennyire izgalmas katonai sci-fi közepébe csöppentem Kassad ezredes visszaemlékezésében, ami végül egy szerelmi kapcsolattá teljesedett ki. Aztán jött egy megint másfajta sztori, a Hyperionon élő Bús Vili király mellett alkotó, öntörvényű és szókimondó költővel, Martin Silenusszal, majd a tudós, Sol Weintraub és visszafiatalodással és emlékvesztéssel járó időbetegségben szenvedő lányának megható drámájában. És mindegyik zarándok életében végig ott settenkedik, kegyetlen, túlvilági Shrike. Az, hogy mi történik velük, csak a 2. kötetből, a Hyperion bukásából derül ki, és nekem ez a két kötet mindig is inkább egy hatalmas eposznak tűnt, mint két külön regénynek. Ebben a könyvben szinte minden benne van, ami miatt ennyire szeretem a science fictiont.

Hányat olvastatok közülük?

És hogy néz ki a ti toplistátok (legyen az 5-10-15-akárhány elemű)?

Ha van kedvetek csatlakozni, írjátok meg kommentben itt, vagy a megosztási link alatt, legyenek még izgalmas címek, hátha találunk köztük új kedvenceket.

---

#Ez is érdekelhet a korábbi hírlevelekből

Októberi hírlevél #19: menő sci-fi ötletek: időfelügyelő szervezetek és időrendőrség | Egy újabb kimaradt Felfalt kozmosz jelenet: a szupralabor | Az Alfa Holdbázisról | Filmajánló: A szer - Substance | Novemberi film/sorozatváró, stb.

A Felfalt kozmosz, avagy egy négyszer elkezdett regény története | hírlevél #16 - extra

Szeptemberi hírlevél #17: menő sci-fi ötletek: Kupolavárosok | Aktuális könyvajánlók és miket olvastam | Október 17-én Debrecenben lesz velem beszélgetés az októberi Kortárs folyóirat bemutatóján

---

#Támogatás, avagy meghívhatsz egy kávéra

Ha esetleg szeretnéd a regényeimet vagy ezeket a kreatív tartalmakat, mint a hírlevél támogatni, pl. jelképesen meghívsz egy finom kávéra, akkor van erre is lehetőség.:)

https://www.paypal.com/donate/?hosted_button_id=V5XJTM3PZ8UKG

---

Köszönöm a figyelmet!

Ha tetszett, ajánld másoknak is!