Hírlevél | 2023. november #2
Sziasztok!
Ez itt Markovics Botond (Brandon Hackett) science fiction író hírlevele.
Magam számára az első számú jó hír, hogy végre újra jut némi időm, agyam írni. Hiányzott már. Az új regényen túl ráadásul közben párhuzamosan további regénykezdeményeken is agyalok (egy MI-s és egy távoli jövős sztorin ötletelgetek, utóbbiban az ember már csak egy másodlagos teremtmény), szóval, megint a szokásos párhuzamos munkamódszer éledt fel. Hát, hajrá én, jó lenne év végére egy teljes nyerskéziratig eljutni.
#Az Év könyve szavazás - tét a TOP10-be jutás
Fut Az év könyve szavazás, a Felfalt kozmosz már a TOP10-be jutásért verseng a sci-fi és fantasy kategóriában.
Szóval, ha már olvastátok, szerettétek Emily, Kaito és Diali történetét, kérlek, nyomjatok rá egy szavazatot az alábbi linken, hátha leszünk annyian, hogy a regény bejusson a TOP10-be.
https://azevkonyve.hu/szavazas/fantasy-sci-fi
#A Felfalt kozmosz - egy kimaradt fejezet
Ez most amolyan exkluzív hírlevél-tartalom, máshol nem lesz olvasható. És főleg azoknak érdekes, akik már olvasták a regényt. (Nincs benne semmi spoiler.)
Az utóbbi regényeim első változatát mindig egy alapos szövegkarcsúsítás követi, megpróbálom megkeresni az összes olyan részt, ami nem feltétlenül szükséges, lassítja a tempót, vagy csak egyszerűen nélküle is működik a történt. (saját döntés volt, nem szerkesztői.)
Ezeket sosem szoktam újra előszedni, de most mégis kivételt teszek, mert ugyan okkal került ki, de kicsit sajnáltam, mert valamiért szerettem. A regény elejéről származik, Kaito és Diali, valamint az apjuk Földre való utazása alatti álmaikról szól. Magában a fejezetben korábban egyébként akadt néhány bekezdés, ami a világháttérről mesélt, ez végül belekerült a könyv 3. fejezete előtti szövegbe, amely a Zöld forradalom következményeiről szólt.
Így maradt egy rövidke szöveg az álmokról. (Persze így kicsit fésületlen, és simán lehet, hogy vannak benne apró következetlenségek a végső változathoz képest.)
***
DR. CHANNAYA SINGH: A HIBERNÁCIÓ ÉLETTANI HATÁSAI (Utopian Digital, 2372)
7. fejezet: Az agy sosem alszik
“A hibernációs technológia hajnalán a kutatók úgy gondolták, hogy felfüggesztett életműködés alatt nem marad helye az álmoknak. Az első hibernációs kísérletekben részt vett emberek mégis intenzív álmokról számoltak be, és idővel kiderült, hogy a hosszú űrutazások alatt mindenki álmodik.”
Hosszú álmok
2426-2441., úton a Föld felé
Diali álmában a Tanzeren járt, táncmozdulatokat tanított a nővérének, de Emily nagyon ügyetlen volt, és csak zavartan nevetett a saját esetlenségén. Cserébe sokkal jobban értette a világot, és szívesen mesélt neki a Földről, már amennyire még kiskorából emlékezett belőle. Na meg a tachionokról. Emily mindig furcsa és bonyolult dolgokon gondolkodott, amelyeket ő nem értett, de igazán nem is érdekelték.
Aztán egyszerre csak sűrű köd telepedett rájuk, kézen fogva, vacogva botorkáltak előre, aztán Diali neszeket hallott a köd mélyéről, hol oldalról, hol hátulról, ezért görcsösen szorongatta nővére tenyerét. Emily keze mégis kicsúszott az övéből, és Diali hiába kapott utána, nővére elmerült a ködben. Remegve, karjával maga előtt tapogatózva haladt tovább, közben Emilyt szólongatta, de ő nem válaszolt, és Diali hiába botorkált előre vakon több órán keresztül, nem lelte a kiutat. A percek órákká, az órák napokká nyúltak, de lehet, hogy évekké.
Mintha időtlen idők óta bolyongott volna vakon, egyedül.
Aztán a nyomasztó álom a tejköddel együtt eloszlott, és egy újabb álom öltött alakot. Megérkezett a Földre, a modern csodák zöldellő világába, és már a táncról álmodott, arról, hogy eggyé válik a zenével, hogy ezrek csodálják a mozdulatait. Hatalmas, dübörgő bulikban táncolt vibráló reflektorokkal megvilágított színpadon, egyedül és más táncosokkal közösen. Lüktetett körülötte a mindenség, ő pedig csak táncolt, táncolt, egyre nagyobb átéléssel, egyre gyorsabban, hetekig, hónapokig, évekig, és végül megszűnt körülötte a világ is, és olyan módon eggyé vált a zenével, amiről nem is gondolta, hogy egyáltalán lehetséges. Az álmokban minden lehetséges.
***
Kezdetben Kaito is Emilyről álmodott, a szomorú Emilyről, akit ott hagytak a Tanzeren, aztán a harminc évvel idősebb Emilyről, aki a prosperói házukban élt a férjével, valamint két gyerekével, és amikorra a Vikingen megérkeztek a Földre, már nem is emlékezett rájuk.
Egy másik álomban ő is ott maradt a Tanzeren, és Mia DaShelle-el randizott, akinek a csókja olyan ízű volt, mint az eper. Aztán csápos idegen lények szállták meg a Tanzert, és Miával együtt a Britannia-hegység egyik barlangjában bujkáltak előlük, és csak kockázatos portyákra merészkedtek vissza Prosperóba. Amikor elragadták Miát, Kaito egy régi szamurájkarddal aprította a lényeket, vég nélküli dühvel, mert félt, hogy Miát sosem látja újra élve.
Aztán Mia és az idegenek elhalványultak, és még mindig az álmában felébredt a Vikingen, és miközben mindenki más tovább aludt, bejárta az egész hajót. Beszélgetett a navigációs algoritmussal, majd pedig a Viking mélyén lakó idegen lényt kereste, amely út közben férkőzött be a hajótörzs mélyére, és el akart jutni a Földre.
Legvégül a Schroder szeméről és a fényről álmodott, mert a fény rengeteg titkot rejtett, és ő meg akarta fejteni. Egy űrhajót irányított, mint Kaito Schroeder kapitány, a híres felfedező. Évtizedeken át utaztak, majd végül belerepültek a Schoeder szemébe, és a fény úgy babonázta meg a legénységet, mint Odüsszeusz társait a szirének. Kaito fényóriásokkal küzdött, űrszörnyek elől menekült, és közben egyre beljebb hatolt a fény birodalmába. Az álmokban képes volt szembenézni a félelmeivel.
***
Obrad Schroeder álmai zölden gomolyogtak. Ő egy régebbi Földről álmodott, amelyet a civilizáció néhány évszázaddal ezelőtt majdnem teljesen maga ellen fordított. Sosem értette, hogy a hajdani emberiség hogyan lehetett annyira szűk látókörű és ostoba, hogy amikor már ott lebegett a fejük felett a katasztrófa, akkor sem voltak képesek hosszú távon gondolkodni.
Obrad már a zöld forradalmároktól örökölt új világban nőtt fel, és most álmában újra ötven évvel fiatalabbá változott, ismét kozmológusaként tanított az Atlanti-óceánon úszó Vízióban, a kozmopolita várossziget híres KSR Egyetemén. Itt ismerkedett meg a tudományos spekulációt és folyamatgondolkodást oktató Inezzel. A fiatal nő alig múlt negyven, az oktatók közül messze a legfiatalabb, azonban már évek óta a tudományos spekulációt népszerűsítő előadásokat tartott a világ számos egyetemén, ráadásul éppen bekerült az Alfa Föderációt irányító Bekins család közvetlen tanácsadó testületébe.
Kapcsolatuk egy ártatlan beszélgetéssel indult, amely a szusztinizmusra terelődött, és Julia meglehetősen szabad szájúan kritizálta a szusztinista gazdasági rendszert. Obradot lenyűgözte Inez eleven tekintete, de még inkább a vibráló intelligenciája és a spekulátorokra jellemző, szerteágazó gondolkodása, és Inez is láthatott benne valamit, mert néhány év elteltével már együtt éltek.
Obrad emlékezett rá, hogy számos alkalmával vette védelmébe a szusztinista társadalmat Inezzel szemben, aki ugyan elismerte a rendszer erényeit, de úgy fogalmazott: a jólétért cserébe szépen lassan lemondtunk a szabadságról. Főleg azután, hogy az egykori forradalmárok vagy megfáradtak, megcsontosodtak, mint az Eurázsia nagy részét magába foglaló Egyesült Zöld Utópia első embere, Asha Weng, az örök életű Égi vezető, vagy pedig már meghaltak, mint a két Amerika, Afrika és Grönland egyesítéséből létrejött Alfa Föderáció megálmodója, Kersen Bekins, akit aztán egy neokapitalista merénylő lőtt fejbe, és még a modern orvostudomány sem tudta megmenteni. Fia és népesebb családja alatt pedig idealista világképe torzulni kezdett.
Végül a Föld nagy részét bekebelező három zöld szuperállam mindegyike egyfajta paternalista jóléti diktatúrává alakult.
Inez idővel a Bekins család legfelsőbb tanácsadó testületébe került, és onnantól kezdve igyekezett óvatosabban fogalmazni, de sosem volt elég óvatos, és évtizedekkel később a szókimondó természete okozta a végzetét is.
Obrad a Földre utazás során most újra és újra átélte ezeket az utolsó napokat. Inez idegesen szállt alá az Olümposzról, a Bekinsek űrkastélyából, és arról magyarázott, hogy mennyire merev és önmagával megelégedetté vált a világ, és ez mennyire veszélyes ez a jövőre nézve. És senki nem hallgat rá. Obrad látta rajta, hogy nyugtalan és zavarodott, de hiába faggatta, Inez elzárkózott, és csak azt hajtogatta, hogy ne haragudjon rá.
Végül megtört, és elmondta, hogy valójában mi történt:
– Paul Bekins, az a... Kioktatott, és úgy beszélt velem, mint egy... – Összepréselte az ajkát. – Mintha valami alantas lény lennék. Persze, nem először, de ennyire még sosem. Én meg a szemébe mondtam, hogy egy ostoba vénasszony, aki képtelen hosszú távon gondolkodni, és megérteni, hogy ez a jólét mennyire ingatag. – Kétségbeesetten Obrad szemébe nézett. – A tekintete... Akkor értettem meg, hogy túlléptem egy határt. De nem mondott semmit, csak intett, mire eltávolítottak a megbeszélésről, és hazaküldtek. Biztos, hogy kirúgnak. Nem tudom, mi lesz most.
A Védelmi Alakulat egy kommandója az éjszaka közepén tört rájuk, Inezt letartóztatták, ő pedig magára maradt a tizenkét éves Emilyvel, a négy éves Kaitóval és a csecsemő Dialival.
Feleségét gyorsított eljárásban az Alfa Föderáció elleni uszítás, valamint a Bekins-paragrafusnak nevezett becsületsértési törvénycikkely alapján ítélték el. Obrad emlékezett az ítélethirdetésre, csak ült döbbenten, a feje zúgott, majd a tekintete összefonódott a vádlottak padján gubbasztó Inezével, és nem akarta elhinni, hogy ez történik velük.
Aztán az álom újra kezdődött, Obrad újra ott találta magát, és ismét a fiatal Inezzel vitatkozott a gazdaságpolitikáról. Majd újra és újra és újra.
(vége)
Ha még csak tervezed megszerezni, alább pár link, ahol megteheted:
Agave kiadó webshop: https://agavekonyvek.hu/konyv/science-fiction/felfalt-kozmosz/
E-könyv: https://dibook.hu/konyv/felfalt-kozmosz
Book24: https://tinyurl.com/mu76favu
Bookline: https://tinyurl.com/2curzmp5
Lira: https://tinyurl.com/22s9se7v
#Meghívhatsz egy virtuális kávéra
Mire jó ez? Mindössze arra, hogy ha szereted a regényeimet, és ha esetleg a könyvek elolvasása, megvásárlása mellett is támogatnád a kreatív munkámat vagy az angol megjelenést időnként pl. egy alkalmankénti “virtuális kávémeghívással”, akkor legyen erre is lehetőség.
És hol lehet megtenni? Itt: https://www.paypal.com/donate/?hosted_button_id=V5XJTM3PZ8UKG
#Könyvajánló:
John Scalzi: Vörösingesek
Erre a régebbi Scalzira valamiért csak most kerítettem rá sort, eddig mindig tologattam. És várakozásaimmal ellentétben nem egy agyonhumorkodott paródia, hanem egy egészen érdekes metaregény koncepció, ami kifigurázza a sci-fi sorozatokban az űrhajókon fogyóeszközként elhalálozó alacsony rangú legénység sorsát, és erre épít fel egy rejtélyekkel teli történetet. Egy bajom volt csak vele, hogy egyrészt miután minden kiderült, el is fogyott az addigi lendület, mintha a karaktereknek is csak addig lett volna életük, amíg a sztori robogott, és pont emiatt aztán elég gyorsan véget is ért (gondolom, Scalzi is érezte, hogy ebben ennyi van). Az utána következő kiegészítő fejezetek pedig már nem sokat tettek hozzá az élményhez. Ettől még az alapkoncepció miatt így is tetszett.
David Gemmel: Legenda
Ezt a klasszikus fantasyt nagyon régen vettem egy antikváriumban, és évek óta el akarom olvasni, de csak lassan kúszott fel a végtelen várólistám tetejére, sőt, valójában hirtelen felindulásból kaptam kézbe a Scalzi könyv után.
Az első néhány tucat oldal kicsit nehezen csúszott, de aztán szépen rám telepedett a hangulata. A történet egy hatalmas várostrom körül bonyolódik, egy vén, már a halállal kacérkodó, megfáradt legendás hőssel, Drusszal a főszerepben. Még ugyan csak a könyv közepénél járok, de nagyon bejön az a fajta komor, feszült hangulat, ami lassan hömpölyög olvasás közben, ahogy minden a legendás erőd, Dros Delnoch felé tolja a cselekményt, a hősöket, na és a sok százezer főből állóan hömpölygó ellenséget. Még csak a könyv közepénél járok. de már most látom, hogy a közeljövőben sürgősen fogok még Gemmellt olvasni.
#Érdekes | Jövővárosok
Találtam nemrég az instagramon egy egészen izgalmas angol művészt. Corey Danahernek hívják, archibible nicknéven fut, dizájner, 3D vizuális művész, világépítő, és nagyon izgalmas és menő városkoncepciókat, futurisztikus épületeket, idegen építményeket alkot.
Itt találhatóak a munkái (néhány képet alább kimásoltam ízelítőnek): https://www.instagram.com/archibible/
Köszönöm a figyelmet, és jó olvasást! Legközelebb egy karácsony előtti rövid könyvajánló is helyet kap majd, hátha lesz, akinek segít az ajándékozásban.
