Markovics Botond sci-fi hírlevele #10 | 2024. április
kész az új regény! - Zsoldos Péter-díjas a Felfalt kozmosz - Olvasnivaló: online sci-fi novelláim - Kell-e félni az MI-ktől? - Diali Schroeder anyakomplexusa - Ezer Nap sci-fi antológia minisorozat
Sziasztok!
Ez itt Markovics Botond science fiction író hírlevele.
(Ez most kicsit hosszabb lett, ha a substack esetleg idő előtt elvágja az emailt, nyissátok le, folytatódik.)
#Zsoldos-Péter-díjat kapott a Felfalt kozmosz
Április 20-án, szombaton, Zsoldos Péter születésnapján kerültek átadásra az idei Zsoldos Péter-díjak.
A regény kategória Közönségdíját a Felfalt kozmosz kapta, és ez elsősorban Ti érdemetek, a ti támogatásotok eredménye. Nincs könyv olvasók nélkül, nagyon köszönöm, hogy olvassátok a regényeimet (és, hogy szavaztatok a Felfalt kozmoszra)!
Ezúton is gratulálok a többi díjazott mű szerzőjének/fordítójának:
Regény kategória - Rusvai Mónika: Kígyók országa (Gabo, 2023)
Novella - Gaura Ágnes: Az erdő szíve (Az év magyar science fiction és fantasy novellái 2023., Gabo)
Fordítás - R. F. Kuang: Bábel (fordította: Horváth Vivien)
#Befejeztem új regényt
Egy új történet végére érni mindig katartikus érzés, úgy is, hogy attól, hogy tényleg késznek nevezzem, azért még messze vagyok.
Ez most itt azt jelenti, hogy végigírtam a regényt, összeállt a sztori, a karakterutak és a jelenetek. Most kicsit örülök, meg pihenek, aztán hamarosan egy másfajta, de nagyon fontos utómunka kezdődik a szöveggel, amely során majd a legapróbb részletek is a helyükre kerülnek, mire a könyv jövő év közepén, második felében megjelenik. Hogy miért csak 2025-ben? Ennyi idő kell még az alapos szöveggondozáshoz, majd szerkesztéshez, kiadói előkészítéshez.
Hogy miről szól, arról hamarosan többet is mesélek, addig is ezt az első fejezet előtti szócikket újra megosztom, mint a történet fő helyszínét, egy óriási idegen lény testének belsejét, amelyben az emberek húst bányásznak, hogy a Földön méregdrágán árulják.
KARNEUSZ fn: 1. latin kifejezés, jelentése: húsból való. 2. hosszanti tengelye mentén hatszáz kilométer átmérőjű, kőzetpáncéllal védett, primitív földönkívüli életforma a Sirius A csillag körüli porkorongban. Testében húsbányászati tevékenység folyik, az innen származó méregdrága élelmiszeripari, kozmetikai és egészségügyi termékek alapozták meg a Venter család hírhedt vagyonát.
#Online és ingyenesen elérhető sci-fi novelláim:
Több, korábban nyomtatásban megjelent novellám szabadon olvasható egy-egy irodalmi magazin weboldalán, alább linkekkel együtt kigyűjtöttem,hogy melyik hol lelhető fel:
Az utolsó író
Talán a legjobb és legkedvesebb novellám 2012-ből, ami aktuálisabb, mint valaha: a könyveket ontó mesterséges íróalgoritmusok és az utolsó humáníró küzdelméről szól. Meg egy beszélő macskáról.
Itt olvasható: https://konyvesmagazin.hu/nagy/brandon_hackett_az_utolso_iro_isten_gepei_agave_chatgpt.html
Sosem hal már meg
Eredetileg a Prae magazinban jelent meg, de azóta már online is olvasható történet az öreg emberről, aki nem akart meghalni:
https://www.prae.hu/article/12160-sosem-hal-mar-meg/
Egypercesek a 24.hu-n - Jövőszilánkok
Ez egy 2020-ban a 24.hu-n megjelent 6-részes tárcanovella sorozat. Azért is érdekes, mert két olyan történet is van köztük, amely során egy-egy későbbi regényötletem egy-egy elemét próbálgattam bennük. Az egyik a Felfalt kozmoszhoz volt előtanulmány, a másik pedig a fentebb említett, következő regényemé. Megtalálható köztük a Sosem hal már meg önállóan is olvasható eleje, valamint két közeljövős és egy távoli jövős történet is.
https://24.hu/tag/brandon-hackett-egypercesek/
#Felfalt kozmosz napló 3. - Diali Schroeder anyakomplexusa
A regénybeli három testvér, Emily, Kaito és Diali anya nélkül nőnek fel, miután az Alfa Protektorátus totalitárius államapparátusa letartóztatja az édesanyjukat, őket pedig az apjukkal együtt száműzi a 10 fényévnyire lévő Tanzer bolygóra.
Diali a legkisebb testvér az édesanyját sosem ismerte, ezért anyapótlékként ösztönösen a nővérébe, a 10 évvel idősebb Emilybe kapaszkodik, ezért is olyan nehéz az elválásuk a regény elején.
“Diali úgy bújt hozzá, mintha soha többé nem akarná elengedni. Emily a tőle való búcsútól félt a legjobban. Apa és Kaito hajlamosak voltak elfojtani az érzéseiket, Diali viszont ráöntötte minden fájdalmát. Emily még utoljára kishúga világosbarna hajába szagolt, aztán két tenyere közé fogta keskeny arcát, hüvelykujjaival letörölte a könnyeit, és csillogó, ibolyakék szemébe nézett. Igyekezett az emlékezetébe vésni húga legapróbb vonásait, szemöldöke rezdülését, lefelé görbülő, remegő ajkát.
Aztán a pillanat elszállt, Diali hátat fordított, többet nem is nézett vissza, de a válla rázkódásából látszott, hogy zokog.”
A Földön aztán Diali Emily mellett a bátyjától is eltávolodik, és ez a fájdalmas űr elől a lázadásba és a táncba menekül
“Vízió egyik ipari parkjának elbontás előtt álló nagycsarnokában naponta rendeztek sötétpartikat, és mindig telt ház volt. A világ minden tájáról érkeztek híres musicmasterek: most éppen Deadface lebegett az mm-gömbben, és keverte a zenét. Deadface, a bálvány, aki annyiszor húzta már ki a mélypontokról és rázta fel, rángatta vissza a létezésbe. Deadface, az isten.
Diali körül elhomályosult a külvilág, fények, hangok, ritmus, basszus mozgatták a testét, és már tudta, hogy ez az a pillanat, amikor meg meri tenni, amikor végre önmaga mer lenni.
Aktiválta a légcipőit, a levegőbe emelkedett, és ahogy kiszakadt a tömegből, és szabad tér támadt körülötte, teljesen átadta magát a zenének.
Pörgött, széles karmozdulatokkal, nagy sebességgel cikázott, és a magasban minden intenzívebbnek hatott, a hangok, a szagok, a fények, és érezte a sodrást, ahogy a világ összes energiája benne egyesült, és látta maga alatt a csarnokban hullámzó, pulzáló, tízezer fős tömeget, a stroboszkóp villanásai közepette látta az őt bámuló arcokat.
Úgy repült felettük, mint egy istennő.
Azt akarta, hogy figyeljék.
Közelebb suhant a fejekhez, és egy méterrel felettük lépkedett a levegőben. A pulzáló basszus vezette a mozdulatait, egy légbukfenc, széttárt karok, siklás, kitartott pózok, lebegő haj. A rávetülő fénykévében látta a tincseiből széjjelrepülő izzadságcseppeket, az alatta tomboló tömegből feléje nyúló kezeket, a csillogó tekinteteket.
– Nézzétek a légtáncos lányt! – kiabálta a mikrofonba Deadface.
Így van! Nézzetek!
Néhányszor megperdült a tengelye körül, tenyerével végigsimított a felsőtestén, együtt hullámzott a lágyan pulzáló zenével, egészen addig, amíg újra be nem indult a dübörgés, mert abban a pillanatban megszűnt körülötte minden, és a tömeg felett lebegve újra tombolni kezdett.”
Később egy örök életű diktátor, az Égi Vezető, Diali számára Anyácska nyújt számára pótlékot, ezért is válik olyan könnyen befolyásolható szolgájává ennek a poszthumán lénynek, és ezért érez iránta, kondicionált, irreálisan mély szeretetet.
“Diali már órák óta táncolt. A zenét Anyácska választotta, és a gyors, majd még gyorsabb zenétől Dialiról ömlött az izzadság, de fáradhatatlan dinamikával táncolt és táncolt. Közben arra gondolt, hogy végkimerülésig folytatná, ha Anyácska azt kívánná. A torka közben kiszáradt, túl sok folyadékot vesztett, de nem állhatott meg. Kizárt mindent magából, nem törődött a merevedő, savasodó izmaival, csak a tánc, a mozgás és a zene létezett.
Mert Anyácska nézi, Anyácska figyeli, és előtte tökéletesnek kell lennie.
Anyácska végül jelezte, hogy elég.
Diali szuszogva megállt, tagjai elmerevedtek, és csak most tört rá a totális kimerültség. Fel-alá sétált, és várta, hogy lenyugodjon a pulzusa.
– Anyácska, kérdezhetek valamit? – tört ki belőle, és nem gondolkodott, hogy mi lesz a következménye. – Miért vagyok itt? Miért foglalkozol velem ennyit? A legcsodálatosabb dolog az életemben a veled való találkozás, de… Én egy senki vagyok, egyetlen kis porszem a gépezetben, amelyet te irányítasz.
– Miért. Okot keresel? Választ? Nos, legyen. Miért táncolunk? Miért hallgatunk zenét?
– Én… – Diali lázasan gondolkodott. – Mert jólesik.
– Miért?
– Azt nem tudom.
– Miért eszünk finom ételeket? Miért simogatunk macskákat? Miért szeretkezünk? Miért élünk? Miért? Miért? Miért?
Diali egy ideig érlelte magában Anyácska válaszát, aztán aprót bólintott, amint megérteni vélte a jelentését. Nem volt teljesen bizonyos benne, hogy ugyanazt értik rajta, de eszébe sem jutott megkérdezni vagy megerősítést várni.
Neki elég volt annyi, hogy nem kell minden mögött valódi magyarázatot keresni.
Miért táncol. Nincs rá logikus válasz, ahogy a többi kérdésre sem, és nincs is rájuk szükség.
– Mindig van egy felesleges miért – sommázta Anyácska.”
Emily és Kaito hasonló karakterajánlójáról az előző két hírlevélben olvashattok.
#Kérdezz-felelek a jövőről
Az utóbbi hetekben két olyan könyvtári meghíváson vettem részt (Szolnokon és Komáromban), ahol a beszélgetés után még egyszer annyi időt töltöttünk a résztvevők lelkes kérdéseinek megválaszolásával, és rájöttem, hogy van egy sor téma, ami sokakat nagyon élénken érdekel. Időnként megosztok pár gondolatot ezekből.
Milyen lesz a jövő 50-60 év múlva?
Azt mindig el szoktam mondani, hogy a science fiction írók nem jósok, és nem is akarnak jósolni. Helyette feltesszük azt az egyszerű kérdést, hogy “mi lenne ha”, és ezekre adunk különféle válaszokat, forgatókönyveket a történeteinkben. Mi lenne, ha nem tudnánk megbirkózni a közelgő klímakatasztrófával? Mi lenne, ha eljutnánk a Marsra? Mi lenne, ha testeket nyomtathatnánk magunknak?
Nekem, mint írónak megvan az a lehetőségem, hogy bármilyen irányba elvihetem a képzelt jövőt (de akár a múltat is), felvázolhatom egy új technológia elképzelt társadalmi, gazdasági következményét, bemutathatok egy klímaválság utáni jövőt, újfajta politikai-gazdasági rendszereket találhatok ki , foglalkozhatok a mesterséges intelligencia, vagy akár az emberi test és technológia lehetséges kapcsolataival.
Szóval, jóslataim, pláne válaszaim nincsenek. Csak történeteim.;)
Az, hogy mi lesz mondjuk 50 év múlva, ráadásul rengeteg mindentől függ. A klímaválság következményei, a technológiai fejlődés irányai, a politikai helyzet, társadalmi hangulat, közgondolkodás mind kölcsönösen hatnak egymásra, ezek kombinációjából számos jövőkép válhat valóra. Sajnos a politikai-gazdasági elit nem foglalkozik úgy világszinten a klímaválsággal, hogy legyen reális esélyünk elkerülni. A profit és a hatalom megtartása jelenleg még mindig az élhető jövő előtt szerepel. Ebből nem sok jó fog következni. Azonban eközben én alapvetően optimista vagyok, és bízom a technológiában, ami az évezredek folyamán tulajdonképpen mindenre megoldással szolgált, és egyre jobbá tette az életet, és talán most is ez történik majd. Csak ettől még így is minden eddiginél nagyobb változásokat fog okozni az életünkbe.
Kell-e félni a technológiai fejlődéstől, mesterséges intelligenciától?
Szerintem alapvetően nem a technológiától kell tartani, hanem az emberektől, akiknek a kezébe kerül, hogy tudják-e felelősséggel használni. Ez ügyben sajnos kétségeim vannak.
Az MI egy kicsit árnyaltabb téma. Egyrészt itt vannak a kép- és szöveggeneráló algoritmusok, amelyek nem csinálnak mást, mint meglévő kép/szöveg adatbázis alapján generálnak jobb és jobb képeket, videókat, szövegeket, amelyek egyrészt szerzői jogi problémát vetnek fel, de segíthetik, ugyanakkor károkat is okozhatnak számos művészeti ágnak. Ami azonban még súlyosabb, hogy akár el is lehetetleníthetik a kreativitást a látszólag egyedi, de valójában emberi alkotásokból lenyomozhatatlanul összelopott alkotásokkal. Kérdés, baj-e ez, lehet-e szabályozni, és tudja-e mégis inkább segíteni az emberi kreativitást, mint háttérbe szorítani.
Ha túltekintünk a jelenlegi egyszerű szöveg/képgeneráló algoritmusokon, és azon, hogy még a ChatGPT-vel nagyon jól el lehet beszélgetni anélkül, hogy bármiféle köze lenne akár az intelligencia leghalványabb morzsájához, és feltételezzük azt, hogy idővel el tudjuk érni, hogy emberi gondolkodással egyenértékű MI-ket hozzunk létre, az már egy egészen más kérdés.
Mert hiába emberi mintázatok alapján tanítják, fejlesztik a kutatók, valójában nem tudjuk azt sem, hogy mi történik az öntanulás folyamán, és azt sem, hogy ez pontosan hova vezet. Túl gyorsan történik minden, nincs idő kiértékelni a tapasztalatokat, csak úgy, ha visszafogják az MI-fejlesztés ütemét, ahogy több aggódó kutató javasolja.
Csakhogy ez egy nagyon komoly verseny. Országok, cégek, kutatócsoportok közt. És az idő sosem volt még ennyire fontos tényező. Emiatt senki nem fog visszafogni semmit. Ez pedig sok további kérdést vet fel.
Hogyan hathat az MI a jövőben a művészetekre, az írásra?
Fent linkeltem, erről pont írtam egy szatirikus novellát is 12 éve, Az utolsó író címmel (itt tudod elolvasni), és nagyon fura, hogy ami akkor egy számomra logikus, de azért távoli lehetőségnek tűnt, ma már aktívan a közbeszéd része.
“Amikor az első írószoftver működésbe lépett, becslések szerint több mint háromszázmillió, ember alkotta könyv létezett a világon. A mesterséges regények száma néhány évtizeddel később ennek sokszorosára nőtt, az írószoftverek ugyanis percenként gyártottak újabb és újabb könyveket, és ezek az átlagolvasók számára már semmiben sem különböztek az emberek által alkotott művektől. Az humán írók lassan háttérbe szorultak, nem tudtak versenyezni az írószoftverek naprakészségével és gyakorta személyre szabott történeteivel.
Az olvasók úgy kaptak rá a szoftverregényekre, mint gyerekek a csokoládéra.”
Ha a saját írói létezésemre vetítem ezt ki, én nem aggódom (még), mert az algoritmus generálta szövegek egyrészt közepesen gyenge minőségűek, másrészt hiányzik belőlük a kreativitás. (Persze, ez akár néhány héten belül is gyökeresen változhat.)
De! Ha azt nézem, hogy nagyon sok, gyenge nyelvezetű, klisékből építkező, jól marketingelt sikerkönyvnek ugyanezek a jellemzői, szerintem ezekkel hamar versenyre tud kelni egy mesterséges könyv, és a kevésbé gyakorlott olvasó talán nem is fogja tudni megkülönböztetni az ember és algoritmus által generált történeteket egymástól. Úgyhogy a fordulatokat és dramaturgiát írástechnikai szabályok alapján számolgató, klisék mentén írott, nagyon egyszerű regények, bestsellerek íróinak van mitől félnie, mert ennél nagyon gyorsan jobbat fog tudni alkotni bármelyik algoritmus, az olvasók pedig imádni fogják őket.
Szerintem hamarosan eljön az idő, amikor aktuális sikerkönyvekről egymás után derül ki, hogy algoritmus által generáltak, és mivel a média ezt a hírt biztos, hogy felkapja, még sikeresebbé válnak, film készül belőlük, és tovább nő a siker.
Mindennek talán lehet olyan hatása is, hogy felértékelődnek az igazán kreatív, egyedi történetek. Azonban egy biztos, nekünk, íróknak folyamatosan alkalmazkodnunk kell. (De ez a világ minden terén egyre fontosabb tulajdonság lesz.)
A könyvpiac biztos, hogy megborul az MI-regények miatt egy időre (megjelenhetnek az “algoritmus-zsokék”, akik írni nem tudnak, de gyorsan összerántanak egy olvasható sztorit, amit MI-generálta regényként talán sokkal több példányban el lehet adni egy ideig. Azonban szerintem idővel elkezd majd beállni egy egészséges emberi regény/algoritmus által generált regény arányra, és a kettő jó darabig meglesz egymás mellett. A tömegkönyvek piacát lehet, hogy letarolják az MI-szövegek, amelyeknek van egy olyan előnyük, hogy valószínűleg nem, vagy kevesebb jogdíjat kell utánuk fizetni. (Mondjuk, a jogdíjak pont nem túl meghatározó részei a könyvárnak.:))
Közben biztos, hogy a könyvpiacnak meg kell küzdenie azzal, hogy még a mainál is sokkal-sokkal több cím lesz, és az olvasó egyre nehezebben talál utat közöttük.
Ez már most is probléma. És főleg az újonnan induló szerzők számára lehet egyre nehezebb felépíteni egy saját olvasói bázist.
#Filmajánló
Civil War - Polgárháború:
Nekem a Civil War gyanúsan az év filmje a Dűne 2. mellett. Az utolsó pillanatban kerül be a hírlevélbe, épp ma (vasárnap) láttam, és biztos, hogy újra meg kell néznem, annyira erős az atmoszférája. Alex Garland eddigi legjobbja (remélem, meggondolja magát, és fog még rendezni), egy zsigerekig hatoló road movie, olyan feszültséggel, amit kevés filmben éreztem. Egy szétesett USA, ahol egymást lövik különböző hatalmi frakciók, pont annyi értelemmel, amennyi valós értelme van a háborúzásnak, és néhány elszánt újságíró, akik az életüket teszik kockára egy-egy fotóért. A legijesztőbb, hogy szerintem az a fajta egyre agresszívebb “ők és mi” narratíva, amit a politika imád, és folyamatosan gerjeszt, ahol tud, nagyon könnyen vezethet bárhol ilyen állapotokhoz.
Nem garantálom, hogy mindenkinek tetszeni fog, de ha elkap a hangulat, akkor beszív, és letaglóz, ahogy engem is.
#Érdekes - A Thousand Suns: webes sci-fi rövidfilmsorozat, amit nem érdemes kihagyni
A BlackMilk Studio olyan független filmesek csoportja, akik belefáradtak a remake-ek, végtelen folytatások világába, és úgy gondolták tudnak minimális pénzből is sokmillió dolláros költségvetésű sci-fi-t csinálni. És tényleg tudtak, méghozzá érdekes rövidfilm-antológia formátumban.
Jelenleg az első hat epizód érhető el, mind 4-5 perces rövid sztori, de a honlapon már a 7-20-ig lévő epizódok érkezését hirdetik címmel. Nem mondom, hogy mindegyik sztori üt, de mindegyik olyan, mintha nagy költségvetésű mozifilmnek készült volna, szóval, nagyon látványos, nagyon profi.
Itt a holnapjuk: https://www.1ksuns.com/
Itt a youtube-on meg lehet nézni az összes eddigi epizódot, de alább beraktam kedvcsinálónak az elsőt, a Jég címűt:
https://www.youtube.com/@blackmilk_studio
#Donate, avagy meghívhatsz egy kávéra
A hírlevél nektek készül, ingyenes, exkluzív, egy csomó minden előbb is kerül ide, mint a Facebookra. Ha esetleg szeretnéd a regényeimet vagy ezeket a kreatív tartalmakat, mint a hírlevél támogatni, pl. jelképesen meghívsz egy finom kávéra, akkor van erre is lehetőség.:)
https://www.paypal.com/donate/?hosted_button_id=V5XJTM3PZ8UKG
A korábbi kávémeghívásokért hálás köszönet mindenkinek!
Köszönöm a figyelmet!
Ha tetszett, ajánld másoknak is!
