A science fiction egyik utánozhatatlan csodája, az a fajta kreativitás, amivel képes az embertől egészen elképesztő idegen fajokat, civilizációkat is teremteni. És persze nagyon bénákat is - de itt most nem róluk lesz szó, hanem az általam legjobban kedvelt, izgalmas és egyedi idegen teremtményekről, ismertekről és kevésbé ismertekről egyaránt, hátha találsz köztük olyat, amit nem olvastál, nem láttál, viszont felkelti az érdeklődésedet.
Nekem Lem-nél valahogy jobban tetszettek a kudarc gombalényei. Bár már nagyon rég olvastam, elég kopottak az emlékeim, de a Solaris túl megfoghatatlan, ott valahogy borítékolt a kudarc, a Kudarc-ban meg valahogy "fizikaibb" lények vannak, meg lehetne a közös hang, de mégsem, ahogy a cím is lelövi... Azt hiszem újra is olvasom valamikor! :D
Hú, én se sokra emlékszem már, sőt, csak arra, hogy nagyon régen olvastam a Kudarcot. Meg most eszembe jutott az Édencímű regénye is, abban is egy nagyon különös idegen faj élt, a duplák, talán?
Na nekem meg ez esett ki, de most hogy gondolkodom tényleg volt ilyen, különös ipari létesítményeket találtak meg hasonlók, és talán azt feltételezték hogy egymás közt is háborúztak? De ebben sem jutottak semmi jóra. :) (Ezt is újra kellene olvasni :D ) Zseniális volt Lem, de elég borulátó ezekben a témákban. Amúgy nekem a XENO-t olvasva volt egy kis Lem-es átérzésem! Ha szabad ilyet mondani... :)
Igen, Lem jobban illett ezzel a fajta pesszimistább gondolkodásával a jelen korunkba. (Bár, ugye a keleti blokk írói sosem a vidámságról voltak híresek.)
"Amúgy nekem a XENO-t olvasva volt egy kis Lem-es átérzésem! Ha szabad ilyet mondani... :)"
Szabad, és igazán megtisztelő, még úgy is, hogy szerintem szinte az összes Lem-regényt 15 éves korom előtt olvastam, szóval, nagyon megkoptak az emlékeim, de tudat alatt biztos, hogy formálta a személyiségemet, látásmódomat.:)
Jó volt olvasni ezt az összefoglalót. Eszembe jutott a gyermekkorom, mikor még Verne regényei voltak a sci-fik. Ahol én élek, nem lehetett szinte semmilyen irodalomhoz hozzájutni, mégis, innen-onnan került néhány kölcsön könyv hozzám is. A Solaris nálam a mai napig mindent visz, bár azóta, hogy akkor többször is elolvastam, már eltelt egy fél évszázadnyi idő. Volt még egy novellákat tartalmazó könyvecske is, ha jól emlékszem „A Kozmosz hullámhosszán” vagy valami hasonló a címe, szépen fogalmazott írásokkal, amikor még ez is sokat számított, de az is lehet, összekeverem valami mással (ebben a korban már az következik, hogy összeszavakat a keverem). Gratulálok a munkásságához, kár, hogy nem most vagyok fiatal, mert akkor falnám a könyveit.
"Gratulálok a munkásságához, kár, hogy nem most vagyok fiatal, mert akkor falnám a könyveit."
Egyébként sosem késő újra felfedezni a science fictiont. Rengeteg izgalmas könyv íródik manapság is, szerintem ez egy örök műfaj. (És régen trükkösen ifjúsági irodalomként próbálták eladni, hogy átmenjen a cenzúra szűrőjén a megannyi társadalomkritika - pedig többségében mély, elgondolkodtató történetekről beszélünk.)
Khm, asszonyka nagymamája 96 éves, és egy szuszra olvasta el a Xeno-t. Csak mondom. Semmi kifogás. :)
Amúgy jó rég már, de volt egy ilyen oldal, hogy galaktika.scifi.hu és jobb alul egy chat. Nem lehetséges, hogy ott mi beszélgettünk már? A neveket képtelen vagyok megjegyezni, de a stílus roppant ismerős. Volt egy Aurora nevű hölgy is, az ő nevét azért megjegyeztem...
Ha már Xeno, akkor nekem az ostorosok voltak a legdöbbenetesek. Nagyon átjött az érzés, amikor tehetetlen vagy, esélyed nincs közel kerülni hozzájuk, megtudni, hogy mi a fenét akarnak tulajdonképpen... A nyoccsatornás hő alapú kommunikációjuk nem teszi könnyebbé.
Épp most olvasom On Sai -tól a Scar-t. Ajánlom, elég egyedi élmény. :D Az abban szereplő mentálok elég érdekes faj, rengeteg körülöttük a kérdőjel, olvassátok el, érdemes.
Aztán Hal Clement lényei, ha megvan az Elvesztt Rakéta és a Csillgfény. Nagyon szerethető lények. :)
A Dűne világából nekem az arctáncoltatók is érdekesek, bár mondhatdjuk, hogy standard alakváltók, de valahogy mégis megfogtak.
A két legextrább szerintnem a kristálylény és Nagilum, mindkettő Star Trek. Ha már filmek, akkor a Csillagkapuból a Nox. A replikátorokat hagyjuk... A felemelkedett izéket meg főleg. :D
Douglas Adams világába meg most ne menjünk bele, vagy nagyon nehéz eldönteni, mit ragadjak ki... Ott minden zseniális.
Nekem Lem-nél valahogy jobban tetszettek a kudarc gombalényei. Bár már nagyon rég olvastam, elég kopottak az emlékeim, de a Solaris túl megfoghatatlan, ott valahogy borítékolt a kudarc, a Kudarc-ban meg valahogy "fizikaibb" lények vannak, meg lehetne a közös hang, de mégsem, ahogy a cím is lelövi... Azt hiszem újra is olvasom valamikor! :D
Hú, én se sokra emlékszem már, sőt, csak arra, hogy nagyon régen olvastam a Kudarcot. Meg most eszembe jutott az Édencímű regénye is, abban is egy nagyon különös idegen faj élt, a duplák, talán?
Na nekem meg ez esett ki, de most hogy gondolkodom tényleg volt ilyen, különös ipari létesítményeket találtak meg hasonlók, és talán azt feltételezték hogy egymás közt is háborúztak? De ebben sem jutottak semmi jóra. :) (Ezt is újra kellene olvasni :D ) Zseniális volt Lem, de elég borulátó ezekben a témákban. Amúgy nekem a XENO-t olvasva volt egy kis Lem-es átérzésem! Ha szabad ilyet mondani... :)
Igen, Lem jobban illett ezzel a fajta pesszimistább gondolkodásával a jelen korunkba. (Bár, ugye a keleti blokk írói sosem a vidámságról voltak híresek.)
"Amúgy nekem a XENO-t olvasva volt egy kis Lem-es átérzésem! Ha szabad ilyet mondani... :)"
Szabad, és igazán megtisztelő, még úgy is, hogy szerintem szinte az összes Lem-regényt 15 éves korom előtt olvastam, szóval, nagyon megkoptak az emlékeim, de tudat alatt biztos, hogy formálta a személyiségemet, látásmódomat.:)
Jó volt olvasni ezt az összefoglalót. Eszembe jutott a gyermekkorom, mikor még Verne regényei voltak a sci-fik. Ahol én élek, nem lehetett szinte semmilyen irodalomhoz hozzájutni, mégis, innen-onnan került néhány kölcsön könyv hozzám is. A Solaris nálam a mai napig mindent visz, bár azóta, hogy akkor többször is elolvastam, már eltelt egy fél évszázadnyi idő. Volt még egy novellákat tartalmazó könyvecske is, ha jól emlékszem „A Kozmosz hullámhosszán” vagy valami hasonló a címe, szépen fogalmazott írásokkal, amikor még ez is sokat számított, de az is lehet, összekeverem valami mással (ebben a korban már az következik, hogy összeszavakat a keverem). Gratulálok a munkásságához, kár, hogy nem most vagyok fiatal, mert akkor falnám a könyveit.
"Gratulálok a munkásságához, kár, hogy nem most vagyok fiatal, mert akkor falnám a könyveit."
Egyébként sosem késő újra felfedezni a science fictiont. Rengeteg izgalmas könyv íródik manapság is, szerintem ez egy örök műfaj. (És régen trükkösen ifjúsági irodalomként próbálták eladni, hogy átmenjen a cenzúra szűrőjén a megannyi társadalomkritika - pedig többségében mély, elgondolkodtató történetekről beszélünk.)
Khm, asszonyka nagymamája 96 éves, és egy szuszra olvasta el a Xeno-t. Csak mondom. Semmi kifogás. :)
Amúgy jó rég már, de volt egy ilyen oldal, hogy galaktika.scifi.hu és jobb alul egy chat. Nem lehetséges, hogy ott mi beszélgettünk már? A neveket képtelen vagyok megjegyezni, de a stílus roppant ismerős. Volt egy Aurora nevű hölgy is, az ő nevét azért megjegyeztem...
Ha már Xeno, akkor nekem az ostorosok voltak a legdöbbenetesek. Nagyon átjött az érzés, amikor tehetetlen vagy, esélyed nincs közel kerülni hozzájuk, megtudni, hogy mi a fenét akarnak tulajdonképpen... A nyoccsatornás hő alapú kommunikációjuk nem teszi könnyebbé.
Épp most olvasom On Sai -tól a Scar-t. Ajánlom, elég egyedi élmény. :D Az abban szereplő mentálok elég érdekes faj, rengeteg körülöttük a kérdőjel, olvassátok el, érdemes.
Aztán Hal Clement lényei, ha megvan az Elvesztt Rakéta és a Csillgfény. Nagyon szerethető lények. :)
A Dűne világából nekem az arctáncoltatók is érdekesek, bár mondhatdjuk, hogy standard alakváltók, de valahogy mégis megfogtak.
A két legextrább szerintnem a kristálylény és Nagilum, mindkettő Star Trek. Ha már filmek, akkor a Csillagkapuból a Nox. A replikátorokat hagyjuk... A felemelkedett izéket meg főleg. :D
Douglas Adams világába meg most ne menjünk bele, vagy nagyon nehéz eldönteni, mit ragadjak ki... Ott minden zseniális.