BIONAUTÁK - avagy az új regényről - Markovics Botond sci-fi hírlevele #35
Sziasztok!
Ez itt Markovics Botond science fiction író hírlevele. Ha a hírlevélen túl is követnétek az online posztjaimat, akkor ez itt a Facebook írói oldalam, itt meg hektikusan az instagramon is előfordultok. És köszönöm, ha a hírlevelet megosztod sci-fi szerető ismerősök körében, hogy tovább terjedjen.
Az alábbiakban megpróbálom kicsit bemutatni az idén érkező regényemet, hogy mi is ez a történet és világ. A végén pedig lesz egy részlet is belőle. Természetesen semmi spoiler.
BIONAUTÁK
A Bionauták egy science fiction regény, ami 2026-os Könyvhéten (június 11-14.) jelenik meg az Agave kiadó gondozásában.
A történet egy kisbolygó méretű idegen élőlény, a karneusz testében játszódik, és a klasszikus sci-fin túl biopunk, kozmikus- és testhorror, weird fikció, felfedezős/expedíciós sci-fi és poszthumanista elemeket is tartalmaz.
Miről szól?
KARNEUSZ fn: 1. latin eredetű szó (carneus), eredeti jelentése: húsból való. 2. hatszáz kilométer átmérőjű, kőzetpáncéllal védett, primitív földön kívüli életforma a Sirius A csillag körüli porkorongban. Testében húsbányászati tevékenység folyik, az innen származó élelmiszeripari, kozmetikai és egészségügyi termékek alapozták meg Abram Venter és a Venter-dinasztia vagyonát.
Yis Venter, a húsbányászat koncessziós jogait birtokló Venter-család örököse a nagynénjével és egy csapat céges alkalmazottal és katonával egy két éven át tartó hiperűr-utazást követően megérkezik a Földtől 8,6 fényévnyire lévő Sirius A csillaghoz, amely körül a karneusz kering.
A húskitermelést Julia Pollard, az egykori híres űrfelfedező irányítja, aki a gyanú szerint titokban húscsempészetet is folytat, ezért le akarják váltani. Yis rajong Pollardért, és nem érti, hogy egy hasonló mentalitású űrfelfedező miért akarna húst lopni, de a bizonyítékok egyértelműek. Julia azonban nem az a személy, akit visszatartanak a szabályok, és akit könnyen félre lehet állítani.
A történet itt csak éppen elkezdődik, ahonnan egyenesen a karneusz testének mélyére vezet majd, és elképzelhetetlenül messzire jut el a végére. Viszont pont ezért a titkok maradjanak is titkok.
Főbb szereplők:
Yis Venter, a húsbányászatot és húsüzletet irányító Abram Venter fia
Julia Pollard, korábbi híres űrfelfedező, jelenleg a karneusz húskitermelés igazgatója
Elisha Pollard, Julia fogadott lánya, aki a karneusz testébe ékelt bányászvárosban, Harapásban született, és még sosem járt a Földön.
JULIA POLLARD: űrfelfedező, vállalati menedzser
(96 éves – ebből 49 év hibernációban –, biológiai kora 47 év)
Az egyik legtöbb csillagrendszert megjárt űrfelfedező. Az első Naprendszeren túli útja húszéves korában a Barnard-csillaghoz (5,98 fényév) vezetett. Saját bevallása szerint a nehéz gyerekkora elől menekült az űrbe.
Többek között a Sirius A csillagnál a karneuszt felfedező Gideon csillaghajó legénységének tagja Fredrik Vandenberg kapitány vezetése alatt, majd a Beta Hydri-expedícióban (24,3 fényév) Vandenberg első tisztje. A harmadik 40 Eridani A-expedíció (16,26 fényév) kapitánya, továbbá járt az Epsilon Indi és a 70 Ophiuchi A rendszerekben is. A Beta Hydri- és az Eridani-expedícióról írt könyvei komoly kereskedelmi és kritikai sikert értek el.
Miután visszavonult, a VenPro cégcsoport üzleti tanácsadójaként dolgozott a Földön, majd két évig a VenPro űrlogisztikai divízióját vezette. Jelenleg a Sirius A csillagnál a karneuszhús-kitermelés igazgatója.
Mihez hasonlít a Bionauták?
Manapság a legegyszerűbb úgy ajánlani egy könyvet, ha ismert címekkel vonunk párhuzamot (pl. a Star Wars keveredik az Alapítvánnyal, és hasonló nagyszabású mondások).
Ilyet nem igazán tudok mondani (pedig biztos lehetne, de egyszerűen nem találtam találó párhuzamokat).
Ellenben olyan történeteket már tudok említeni, amelyek valamilyen formában eszembe jutottak írás közben. Ilyen például az Odüsszeia, China Miévilletől a Perdidó Pályaudvar, végállomás és az Armada a bizarr világ és lények miatt. Az Aliens: A bolygó neve halál és a Mad Max: A harag útja mozifilmek, a Moby Dick és bizonyos tekintetben a Nemo kapitány. Elég fura lista így belegondolva, és nem is azt jelenti, hogy ezek bármelyikéhez hasonlítana. Legtöbbször az utazás, mint motívum megjelenítése fogott meg bennük.
És a Dűne! A Dűne azért érdekes, mert imádom a Dűne egyedi világát, azt, ahogy a fremenek ismerik és használják a sivatagot, és valami hasonlót akartam én is a karneusz mélyén: a Bionautákban is speciális technológiákra és tudásra van szükség a hús mélyén történő túléléshez. Vannak szögtalpas cipők, légzőmaszkok, speciális védőruhák, na és a Maelstrom nevű négyéltű terepszállító járművek, amelyekkel a hús mélyén közlekednek:
“A négyéltű orrában pörgő függőleges körkés zümmögve hasította húst, a törlőlapátok hajszálerekből kifröccsenő vérpermetet kentek szét, majd töröltek le az ablakról. A tetőmodulból kinyúló robotkarok újabb és újabb, teleszkóposan szétnyíló, húsfeszítő rudakat helyeztek ki: szakadtak az inak, fröcsögött a vér, ahogy szétnyílt a hús. Közben a hátsó robotkarok begyűjtötték a maguk mögött hagyott feszítőket, és az oldalsínekben visszacsúsztatták azokat a Kalpana elejébe.”
Melyik korábbi regényemhez áll a legközelebb?
Egyikhez sem és közben valószínűleg mégis mindegyikre emlékeztet egyszerre. Ha konkrétan kellene választani, talán a Xeno és Az időutazás napja keveréke lehetne, de ez sem biztos, hogy igaz. A Xenóban nagyon élveztem az Ellipszisben, majd az Eredőben játszódó expedíciós fejezeteket. A Bionauták története pedig önmagában egy nagy felfedezés. Az időutazás napját pedig a történet sodrása miatt tudom említeni: a Bionauták nem egy lassan hömpölygő regény lesz. Ugyanakkor a szövegben akad egy sor formai kísérletezés is, ezért lesznek benne elsőre talán furcsa részek.
Honnan jött az ötlet?
“Miért érdekel ennyire a karneusz? Ez valami fixáció nálad? Kiskorodban vele riogattak?” (Elisha Pollard)
Az alapötletet valamikor 2018-ban találtam ki, amikor a végül 2020-ban a 24.hu-n megjelent egyperces novellasorozatom történetein gondolkodtam. Ekkor jött egy olyan sztori gondolata, amelyben néhány űrhajós leszáll egy kisbolygóra, de a kőburok alatt élő szövetet találnak, és bemásznak a mélyére. Ezt aztán alaposan átvariáltam, és az említett 24.hu-s egyperces novellák egyike, a Húsevő faj című már egy egészen konkrét hangulatsztori lett, amiben az emberek húst bányásznak a karneuszból, ebből a hatalmas, néma, tetszhalott óriáslényből. És az egyik regényfőhős, Julie egy korai, végül elvetett háttérsztorija adta a novella alapját is.
Aztán a végeredmény egészen más lett, de ennek van egy hosszabb története, amit majd a megjelenés után elmesélek (kicsit hasonló a Felfalt kozmosz, avagy egy négyszer elkezdett regény története poszthoz.)
Ami igazán megfogott az ötletben, a léptékek és hogy mennyire elképesztően izgalmas lenne felfedezni egy ilyen óriási lény belsejét. Miféle szervek, sőt, felfedezésre váró titkok rejtőzhetnek benne? Hogyan él, mit gondolhat, egyáltalán honnan származik, miféle civilizáció példánya lehet ez? Megannyi nagyon izgalmas sci-fi biológiai kérdés, és rengeteg, engem mindig is fellelkesítő agymenés lehetősége egyúttal. Főleg az érdekelt, hogy egészen másfajta világ ez, mint a szokásos, űrben játszódó történetek.
Szóval, lesz itt üldözés üres, vérrel áztatott artéria alagútjában, a szereplők eljutnak egy úgynevezett bendő emésztőtengeréhez, emellett makrofágokkal és más fura belső élőlényekkel lépnek kapcsolatba, utaznak a hús mélyén és rémisztő üregekben egyaránt. És ott van a titokzatos szerv, az úgynevezett száj, mindennek a kulcsa.
“A legfontosabb, hogy soha ne kockáztass. Érted? Nem éri meg. Itt nagyon könnyű meghalni.” (Julia Pollard)
Itt kezdődik a regény:
ELSŐ FEJEZET
Julia Pollard hiába nyomta tövig a pedált, a Kalpanát üldöző, kocsonyatestű makrofág már majdnem utolérte őket. A mellette ülő Lee Qveg szaggatottan vette a levegőt, ujjai a karfába vájtak.
– Gyerünk már! – kiabálta Julia. Egy leheletnyi extra gyorsulás is az életüket jelenthette. A tíztonnás négyéltű azonban nehézkesen reagált, a nyomaték csak másodpercnyi késéssel ért el a futóművekig.
A makrofág meglepően fürge példány volt, és legalább ötször akkora, mint a Kalpana. Ragacsos nyúlványai a jármű hátulját csapkodták, a fényezés sisteregve púposodott fel a ráfröccsenő savas váladéktól.
Julia gyors pillantást vetett maga mögé. Lánya, Elisha a műszerpult monitorán keresztül meredten figyelte a hátsó reflektorok fényében csillogó lényt. Ha félt is, nem mutatta, Juliának pedig nem volt ideje vele is foglalkozni.
Mindannyiuk élete rajta múlott.
Ha a makrofág elnyeli őket, az emésztősav csak lassan oldja majd fel a bőrt és a húst, így az agóniájuk percekig is eltarthat.
Ujjai elfehéredtek a kormányon. A tenyere izzadt, pislogni is alig mert.
Egy koromsötét üreg göcsörtös talaján száguldottak, a rázkódást még a négyéltű rugózása sem tudta tompítani.
A szürke csontmennyezet alig tíz méterrel felettük fel-alá imbolygott, Julia úgy érezte, mindjárt összelapítja őket. Amint azonban a csontréteg túl mélyre süllyedt, a talajból kiálló, házméretű gumófürtök recsegve lökték vissza a magasba.
Minden idegszálával arra összpontosított, hogy egyenesben tartsa a négyéltűt, és ne veszítsenek a sebességből.
Egy hirtelen, de apró kormánymozdulatot tett.
Éppen csak elsuhantak egy sötétből elővillanó, burjánzó dudoros képződmény mellett.
– Távolodik! – kiáltott fel örömittasan Qveg. – Lehagyjuk!
A nyiroksárga dög lassan, méterről méterre valóban lemaradt. Alakja a hátsó reflektorok fényhatárán szürke árnyékká fakult, végül eltűnt a sötétben.
Julia tagjaiból lassan elszállt a feszültség, az ujjai szorítása lazult a kormány körül. Ezúttal megúszták. Csak most vette észre, hogy olyan erővel szorította össze a fogait, hogy az állkapcsa is sajogni kezdett.
Azonban tudta, hogy a kreatúra továbbra is követi őket.
– A lokátort! – mondta mellette ülő társának, aztán újra Elishára nézett, és közben nagyot sóhajtott. – Keressünk egy artériát, abban végleg lerázhatjuk.
<<<>>>
Amint Yis Venter magához tért a Sirius A csillaghoz tartó űrutazás kétéves hibernációjából, eddig soha nem tapasztalt, mardosó éhséget érzett. Többen figyelmeztették, hogy az út legkellemetlenebb része az ébredés lesz, amikor a teste azonnal követelni kezdi az energiát, a valóság azonban kíméletlenebbnek bizonyult, mint képzelte.
Miután az android segédek izomlazítót és reanimációs szérumot fecskendeztek reszkető tagjaiba, kábán, merev izmokkal küzdve a csillaghajó lakosztályának panorámaablakához botorkált, és azonnal megpillantotta a szürke kisbolygóra emlékeztető karneuszt, körülötte a félkör alakú Sarló űrállomással.
Hát megérkeztek végre!
A családi ékkő, ahogy az apja nevezte a lényt, mintha csak egy birtokolható tárgy lenne.
Pedig Yis számára nyilvánvalóan élőlény volt: egy tetszhalott, idegen életforma, aminek a testéből a munkásaik húst bányásztak. Egyesek szerint nem bányászat volt ez, hanem kínzás, azonban független biológusok megállapították, hogy a karneusz nem érző életforma, így nem is okozhattak neki fájdalmat. Ez alapján pedig az Intersztelláris Bíróság engedélyezte a kitermelést.
Persze hogy engedélyezte, hiszen vacsorára a bírók is sült karneuszhúst ettek. Az egész Föld a karneuszból lakmározott, mármint azok a kiváltságosok, akik meg tudták fizetni.
Yis egy titokzatos, idegen leviatánt látott maga előtt, és most a közelségétől a torkában dobogott a szíve. Gyerekkora óta el akart jutni ide, és még az sem riasztotta el, hogy az utazás oda-vissza több mint négy évre kiszakította a földi életből.
Négy év! Ennyivel idősebb lesz minden barátja, míg ő továbbra is húszéves marad. Teljesen kiesik az életükből. De ha közben elfelejtik, akkor nem is voltak igazán a barátai.
A Csillagevő pályamódosításba kezdett, és ahogy az ablak a Sirius A felé fordult, a vakító erejű, kristálykék fényözön váratlan hevességgel ragyogta be a lakosztályt, és szinte perzselte Yis arcát.
Hamarosan átszállnak a kőbőr rétegébe ékelt talapzatokon függő Sarló állomásra, ahol találkozhat Julia Pollarddal, az egykori híres űrfelfedezővel, a húskitermelés jelenlegi igazgatójával. Azt ugyan nem teljesen értette, hogy Pollard miért vállalt el egy ilyen unalmas menedzseri pozíciót, de majd ezt is megkérdezi tőle. Hallani akarta a történeteit a Beta Hydri-expedícióról, és arról, hogy mi minden rejtőzhet a karneusz testében. Mert biztos volt benne, hogy a nő számos utazást tett már a hústárnáknál mélyebbre is.
A korgó gyomra visszarángatta a valóságba.
Egy szilikonbőrű android meghozta a Venterek szárnyas V-címerével ékesített, a nyomtatástól még meleg ceremóniaöltönyét, és miközben ő felöltözött, felszolgálta az ebédjét is. Yis falni kezdte a vérbormártásban úszó, félig átsütött, tenyérnyi karneuszszínhúst, és ebben a pillanatban úgy érezte, hogy soha ilyen finomat nem evett még.
Közben az android lágy hangon sorolni kezdte a napirendjét:
– A helyi idő: 13:18. Az átszállás 14:50-kor kezdődik, ami alatt javaslom a Sarló állomás biztonsági protokolljának, valamint a karneuszbiológia alapjainak áttekintését. Becsült dokkolás a Sarlóra 17:55-kor. A fogadási ceremónia 18:15-től kezdődik.
Nyílt az ajtó, és Daria nagynénje sietett be a kabinba, a nyomában Ned Freemannel, a család proktorával.
Daria Venter a génterápiának köszönhetően százéves kora ellenére is fiatalos külsővel rendelkezett, ezüstszínű haját lófarokba fogva viselte, olívazöld nadrágkosztümje pedig tökéletesen illett különc személyiségéhez.
Ned első ránézésre csupán egy átlagos férfinak tűnhetett: szénfekete, göndör haj, csokoládébarna bőr, széles arccsont, erős borosta, rókára emlékeztető tekintet. Fehér ing, sötét nadrág. Fegyelmezett, visszafogott, és általában nem keltett különösebb feltűnést. Yis azonban tudta, mire képes: genetikai programozása és a testébe ültetett csúcstechnológiás eszközök révén akár egy komolyabb algoritmussal és egy kisebb hadsereggel is könnyen felvette a versenyt.
– Farkaséhes vagy te is, igaz? – kérdezte a nagynénje.
– Még annál is éhesebb! – felelte Yis tele szájjal.
Daria teátrálisan kimutatott az ablakon.
– Na, mit szólsz? Elsuhant két év! Milyen érzés ilyen messzire eltávolodni a Földtől?
– Felemelő és ijesztő! – Egy damasztszalvétával megtörölte a száját. – Mintha mi is űrfelfedezők lennénk.
– Tudom, hogy az izgalmat és a kalandot látod benne, és ez természetes. De lásd a pénzt is! A mérhetetlen, soktrillió dolláros vagyont.
– Látom – hazudta Yis. Valójában továbbra is egy idegen élőlényt látott maga előtt, amit lassan elevenen felfalnak, ahelyett, hogy megpróbálnák megérteni. Ezt azonban nem volt okos ötlet a családon belül hangoztatni. Amikor régebben megtette, az apja keményen megbüntette érte.
– Helyes! Évekig mesélheted majd a barátaidnak, hogy jártál a karneuszban, és láttad, hogy honnan jönnek azok a méregdrága ínyencségek, amikért az egész világ megőrül.
– A te érzékelésed szerint ráadásul mindez csak pár hét lesz – tette hozzá Ned érdes, mégis selymes hangján. – Dariával ellentétben te és én tényleg csak látogatóba jöttünk.
– Ezt hogy érted? – hökkent meg Yis, és letette az evőeszközöket.
Daria megköszörülte a torkát, mielőtt válaszolt:
– Én itt maradok. Apád megbízásából átveszem a húskitermelés irányítását Julia Pollardtól. Szóval, miután hazaindultok, vagy tíz évig biztosan nem látjuk majd egymást. Mire visszatérek a Földre, felnőtt férfi leszel. És remélem, kiváló üzletember is.
– Ne már! Azt hittem, csak ellenőrizni jövünk! – Yis lebiggyesztette az ajkát, és nem tudta eldönteni, hogy a nagynénje mit érez az új megbízatása kapcsán. Valódi érzéseit mindig ügyesen rejtette az örök optimizmusa álcája mögé. – Mondhattátok volna. Sajnálom.
– Ne sajnáld! Ez egy izgalmas kihívás lesz számomra.
– Julia Pollard tud már erről? Egyáltalán miért kell leváltani? Amióta ő az igazgató, megkétszereződött a kitermelés, a VenPro pedig a világ legértékesebb vállalata lett, nem?
– Ez vitathatatlan tény – ismerte el Daria. – Azonban felmerült a gyanú, hogy Julia titokban kiépített egy saját húscsempészhálózatot.
Yis meghökkent.
– De hát ő egy legenda, nem piti tolvaj!
– Tudom, hogy bálványozod az űrfelfedezőket, és ígérem, hogy annyi kérdést tehetsz fel neki, amennyit csak akarsz. Aztán megköszönjük az elmúlt évek fáradhatatlan munkáját, és felajánlunk neki egy zsíros pozíciót a Holdon. Persze, ha az átadás-átvételi átvilágítás során mégis kiderül valami, akkor egészen más lesz a helyzet. És garantálom, hogy ki fog derülni.
– Több jelentés érkezett a helyettesétől és más vezető beosztású alkalmazottaktól, amelyekre reagálnunk kellett – tette hozzá Ned. – Jaroslau Farland pénzügyi igazgató beszámolói szerint Pollard hetekre el szokott tűnni a karneuszban. Ezt állítólag azzal magyarázza, hogy terepen is akar lenni, és részt vállalni a lény és az újabb tárnák feltérképezéséből. Valljuk be, ez elég különös magyarázat és felelőtlen kockázatvállalás. Ami viszont még gyanúsabb, hogy az elmúlt öt évben jelentős mennyiségű bányászati felszerelés tűnt el nyomtalanul: terepszállítók, mobil lakómodulok, húsfúrók, nukleáris energiatárolók. Valaki egy egész bázisra való felszerelést hordott a mélybe. Julia Pollard minimum asszisztált hozzá.
– És ha csak ez a Farland próbálja átvenni a helyét? – Yis a homlokát ráncolta. Jól ismerte az igazgatónő életrajzát, hogy milyen csillagközi űrutazásokon vett részt, melyeknek volt a parancsnoka, és többször olvasta a Beta Hydri- és az Eridani-űrexpedíciókról szóló útikönyveit is. – Julia Pollardról beszélünk, Fredrik Vandenberg után a leghíresebb űrfelfedezőről. Miért akarna húst csempészni? Mi szüksége lenne rá?
– A pénz az pénz – tárta szét a kezét Daria –, és aki a kondér közelébe kerül, idővel mindig túl mohóvá válik.
Yis a fejét rázta.
– Szerintem a hozzá hasonlókat nem érdekli a pénz. Ez az egész történet nem stimmel.
– Ezt nem te döntöd el – keményedett meg a nagynénje hangja.
– Ha most a Földön lennénk, azonnal beszélnék apámmal. Ő jól ismeri Julia Pollardot. Kizárt, hogy lopna a VenPrótól. Szerintem nem ezt érdemli tőlünk.
– Nézd, én még egyet is értenék veled. Julia tényleg kivételesen okos nő. Lelkiismeretes, terhelhető, még ha kicsit sajátos is a stílusa. És úgy hittük, lojális. Azonban, mint mondtam: a pénz az pénz, és már néhány illegális karneuszhús-szállítmány is elképesztő vagyont jelenthet. Meglátod majd, miként reagál, amikor szembesítjük a tényekkel. Hidd el nekem, tanulságos lesz.
***
A borító már készül, a regény pedig már tördelés alatt áll, szóval szinte nyomdakész. Tavasz környékén pedig a Bionauták kapcsán lesz majd még egy egészen izgalmas extra meglepetésünk.:D
#Ez is érdekelhet a korábbi hírlevelekből
2026 januári hírlevél #34: 2025 évi filmes, könyves,sorozatos toplistáim | az Epsilon Eridani, avagy valódi csillagok híres sci-fikben | 2026-ban érkező sci-fi filmek | Shenzen, a létrejött sci-fi város
2025 decemberi hírlevél #33: Karácsonyi könyvtippek, AI a művészek ellen, Az Alfa Centauriról, Filmajánló...
TOP12 kedvenc science fiction filmem - hírlevél extra
2025 szeptemberi sci-fi hírlevél #31: Beszélgessünk az AI-ról |sci-fi könyvajánlók, friss megjelenések | Menő sci-fi ötletek: Világállamok | Két éves a Felfalt kozmosz, stb.
Köszönöm a figyelmet!
Ha tetszett, ajánld másoknak is!
Elképesztően várom a regényt!
Egy apró, de fontos jelzés:
AI-al --> neves íróként érdemes nem igazolni az interneten terjedő téves toldalékolást.
AI-val, AI-jal vagy AI alkalmazásával.
Szuper, várom a megjelenést!